fáj a fejem

annyit sírtam az utóbbi 3 napban hogy elviselhetetlenül fáj a fejem
és attól is fáj hogy nemtudom mit gondoljak
mit várhatok el magamtól mindent megcsináltam amit akartam
mindenre képes vagyok erre is rájöttem
és arra is hogy nem tudok szerelmes lenni
de ez nem baj ennek örülök a legjobban tényleg ez megkönnyítette az életem
amíg nem jött ez
ennek semmi  értelme
túl erős lettem ahhoz hogy újra téged szeresselek, de túl gyenge maradtam ahhoz hogy mást tudjak
tehát ebből az következik hogy senkit sem szeretek nálad jobban, de te egy köcsög vagy, és összetapostál, meg hazudtál és ígérgettél, és megsebeztél, és végignézted ahogy elvérzik minden ártatlanságom
tönkre tudlak tenni már van hozzá elég erőm hogy ízekre roppantsalak és soha ne állj fel
de miért nem ezt akarom????????
miért nem azt érzem hogy legszívesebben a pofádba röhögnék és elsétálnék mert nyomát sem érzem pedig ezt kéne, ez lenne a normális, nem...?
a kurva életbe
a kurva kibaszott életbe
mégis mit csináltál mi a faszt csináltál amiért még mindig nem megy
TE IS NAGYON HIÁNYZOL
te is nagyon hiányzol nekem
de ha nem jössz én sem indulok el feléd
minden olyan jó volt, olyan boldog voltam és olyan szabad, annyira szerettem minden nap felkelni, mert nem volt miért félnem csak önmagamért volt minden minden az enyém volt egyedül, és annyira jó volt mindenkivel mert őket is jobban tudom így szeretni
hogy nem téged szeretlek hiába
de te miért nem tudsz elengedni miért van szükséged rám és én ezt miért tudom
nekem az fáj elviselhetetlenül hogy nem mondhatom hogy minden rendben lesz
nem lehetek ott és mondhatom hogy minden olyan lesz mint régen
ha egyszer visszajössz semmi nem lesz olyan mint régen
mert van körülöttem egy fal amit te sosem leszel képes megmászni
te túl kicsi vagy hozzá
olyan kicsi vagy és olyan kedves
ezért akarlak megvédeni mindentől amitől az erőm engedi
ettől nem tudtalak mert te választottad ezt
de annyira sajnálom, hogy ez kellett hogy történjen, de én nem tudlak téged nem szeretni és ez nekem nagyon veszélyes, ha rád nézek olyan szeretetet érzek amilyet nem szabadna és nem is lenne indokolt és félek téged szeretni mert te képtelen vagy arra hogy ezt úgy megbecsüld ahogy azt érdemelném
és én túlságosan szeretlek ahhoz hogy engedjelek hibázni
félek tőled
nagyon félek tőled
kérlek ne hiányozzak neked
mert akkor még mindig szeretsz
és akkor nekem is szembe kell néznem azzal
hogy én is szeretlek

Lágy hantú mezőkké a szikla-csípőket ki öleli sírva?

Ha én nem leszek?
Ki becéz falban megeredt hajakat,verőereket?
Ha ez a vége?
S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?
Ha ennyi sem maradt?
Ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra...
Ha én nem teszem... Pedig tényleg nagyon szerettem volna megpróbálni, csak egyvalakit megmenteni, legalább egyet a sok közül... de azt nem lehet megmenteni aki nem akarja hogy megmentsék.
Mikor lesz az amikor már nem lesz bennem szeretet, amikor már nem szeretem hogy élnek, hogy nevetnek, hogy szerethetnek, már nem szeretem ha  megcsillan a szemük
Mi értelme?
Olyan könnyű eltépni egy életet, én nem értem, miért ölnek meg valakit csak azért mert nem tudja hová tartozzon...
Annyira félek
Mi lesz mindenkivel, nem őrizhetem a lángot mindenki szemében nem emészthetem fel magam de annyira szeretném odaadni mindenem hogy vigyék akinek csak kell, mindent odaadnék csak ne legyen ennyire sötét
Olyan kevesen világítunk és olyan nagyon gyengén, egyre többen jönnek és elviszik őket, kialszanak, és eldobják őket, felzabálják és üresek és egyre többen vannak
Ha kiszúrom a szemem nem látom
Ha bedugom a fülem nem hallom
De nem hallgat el belül sosem bele fogok őrülni annyira sajnálom
Mindenkit annyira sajnálok
Nem akarom a kudarcot látni nem bírom feldolgozni nekem ez magas nem bírom elviselni
Én annyira vigyáztam az emberekre miért nem gondolkozik senki miért nem szeretnek miért nem hallgatnak magukra mindenkiben volt világosság de ma már vannak akikben egy cseppnyi sincs és érinthetetlenek
Létem ha végleg lemerűlt
Ki rettenti a keselyűt?
S ki viszi át
Fogában tartva
A Szerelmet
A túlsó partra

enigma

van.
ott van valahol, és mindent tud, anélkül hogy egyszer is el kellene mondanom. tudja mit kell mondani, és tudja hogyan, a saját hangján, azon a hangon amitől minden elhallgat belül és csak figyel. figyel, és megnyugszik.
elmerül a múlt, fehér tejbe mártja magát a fájdalom, és nem ég a gyomor, nem siet a szívverés, nem remeg a kéz.
elsimul minden gyűrődés, és elhallgat minden emlék.
elszállnak a régi illatok, a meleg érintések, beburkolja őket puha anyaggal, és törékeny létüket megóvja a nyugalom. nem zavarja el őket, hiszen tudja hogy a múlt is én vagyok. velem együtt szereti azt is, ami volt, mert anélkül nem lenne most.
semmi nem kiált már odabent, mindent tisztának érzel, nincs amit nem értenél, nincs amit ne élnél túl, mert beléd kúszik az a dallamosság, a folyamatos boldog megnyugvás.
a hirtelen előbújó mosoly a reggeli buszon, a boldogság érzése elalvás előtt, a jóleső hiány éjszakánként, a megkönnyebbülés érzése az első elkapott tekintetnél.
mondatok.
szavak.
tekintetek.
érintések.
nevetések.
hangulatok.
illatok.
pillanatok.
felfedezések.
 

this is the first day of my life

nem is tudom. nincs bennem semmi
tökre nem reménykedem semmiben, nincsenek terveim

elfogytam
de abszolút semmit nem érzek semmivel kapcsolatban
már nem is érdekel mi lesz velem, majd lesz valahogy, még sajnos a halál sem belátható időn belül fog bekövetkezni, tehát arról sem tudhatok semmit.
most lesz az ami már rég nem, nem várok semmit az élettől, és mégis így fogom élni

az egyetlen amiért bejárok suliba is mert ott vannak a többiek
na meg a grafika miatt

totál népműv vázlat

téli népszokások, ünnepek

asszonyi ünnepek
- november fonás farsangig, tilos borbálakor, luca, karácsony 2 napján
-andrás napi böjt 3 szem búza, 3 csepp víz (úristen)
-jóslások katalin borbála luca
-lucanapjáró bővebben dec13

karádzsony
-fáról
-napforduló
-betlehemezés

regölés dec 26
-miez
-dalok meg cucc

hejgetés dec31
-miez
-csángók medzsikje

miniszentek dec 28
-embereket vernek
-szarünnep
-mié

újév napja
-miértmost
-mitsinálnak azonkívül hogy bebasznak mint a disznó
-hagyományok virslivel

vízkereszt jan6
-miez
-honnan ered
-minek is kell ez
-gyökerek

farsang vízkereszttől hamvazószerdáig
-micsinálnak
-télűzés
-információhaul

balázsjárás gergelyjárás
-micsinálnak
-miért csinálják
-szokásos

+ apró infók, érdekességek, egyéb pici hagyományok, országon belüli eltérések, ki mit eszik hol szarik, puszipuszi állatijóvagy virág ötös vége

 https://www.inf.u-szeged.hu/~tanacs/cserkesz/szokas/sztel.html    forrásom

nem volt több színe

a pirosnak
csak piros volt máshogy nem láthattam
sem kéknek sem zöldnek
és mégis
fekete volt
már elvérzett mielőtt
eszembe juthatott volna vizet önteni belé
és megalvadt rajta
a kétség és
a bizonytalan
pedig nem volt más
kékben
csak én,
és nem öntöztem
a pirosat feketének
láthattam mielőtt
még azzá lett
volna.

a filozófiából nem lehet megélni

mit lehet szeretni?
szinte mindenki nemtől és kortól függetlenül felteszi magának a kérdést előbb vagy utóbb, helyzettől függően bármelyik verzióját. engem az érdekel leginkább mit válaszolnak maguknak.
mit válaszolsz magadnak, ha felteszed magadnak a kérdést, akarom hogy szeressen? akarom hogy pont ő, vagy bárki odaadja nekem önmagát?
mi alakítja a választ?
ez lehet hogy szubjektív vélemény, de egyenlőre rövidke életem során ezt szűrtem le, de ebben az is közrejátszhat hogy nem vagyok a tipikus mai ideál, sem belsőleg, sem külsőleg, közel sem állok ahhoz a lányhoz aki után megfordulnak az utcán, néha seggfej vagyok, és rajtam kívül senki nem tudja ki vagy milyen vagyok valójában.
mit lehet szeretni?
szeretni mindent lehet. igazán szeretni önmagadat lehet.  ha valakihez kötődsz, akkor azt azért teszed mert benne is él egy darabka belőled, tudod hogy ha valamit értékelsz, ő is hasonlóképpen tesz majd, esetleg közös az érdeklődésetek, érdekel a véleménye, a gondolatai mikéntje, ugyanazokat a filmeket néztétek, ugyanazt a zenét hallgatjátok, a verziók végtelenek. ezek az alapvető dolgok. ha valakiben ott vagy te is, azt szeretni is tudod. DE. 
DE, ŐSZINTÉN SZERETNI, az már más dolog. őszintén és szinte magadon és erődön felül szeretni csak az egyedit lehet. csak azt lehet amiben látod a szépet, amiben csak te látod a szépet. amit tudhatod hogy a saját látásmódoddal szeretsz, és nem máséval. ez olyan, mint mikor látsz egy tök nonszensz képet, amit te úgy érzed kifejez mindent amit magadban elfojtottál, de más csak egy halom színes pacát lát, vagy színkompozíciót, de te helyeket, vagy eszméket látsz benne, és ezért szereted jobban, mert jobban megérted. az kell amiről tudod hogy azért szereted mert te szeretni tudod, és nem azért mert pont ilyen van a pornóban, vagy a címlapon, pont ilyen jár minden koncertre, vagy minden révpartira a pult elé szívószálat tekergetni. azt tudod szeretni amit a hibáival együtt szeretsz. akkor van érték a kezedben, ha tudod, és te tudod, nem a haverok, meg a barinők, neked kell tudnod, hogy minden vélemény ellenére, látod önmagad, jobban mint valaha, általa jobban ismered a lépéseidet, és tisztábbak a gondolatok, hogy van kire dőlni, ha ellöknek, ne számítson más, mert csak a tiéd kell hogy legyen, és ezt engedned kell, mert ez a legtöbb amit magadért megtehetsz, hogy nem ásod el magad a világ véleménye kedvéért. köpködhetnek ezren és ezren, de akkor kell a legmagabiztosabban tudnod hogy kurvára erősebb vagy ezeknél.
de ehhez fel kell nőnöd. ehhez az kell hogy ne csak a borítóig olvasd a könyvet. vagy ne állj meg a küszöbön. ha ajtót nyitnak, vagy menj be, vagy sétálj tovább a következőhöz, de viccből ne kopogtass be senkihez, mert lehet hogy ott várnak valakire, aki nem csak unalomból ugrik fel egy csengetés erejére. ha túl gyenge vagy ahhoz hogy képes légy kiállni önmagad mellett, hogy kitarts amellett aki vagy, és a kicsi részed mellett, amit másban megtaláltál, akkor nincs esélyed. ha van benned elég lelkierő, ha akarsz látni, és nevetni, ha máshogy akarod hallani a hangokat, ha új színeket akarsz látni, új ecsettel festeni, és akár  tudni, hogy egyszer elkopik, de míg olyanra festi a világot ahogy magadban látod belülről, akkor nem engedhetsz be senki mást. nem engedheted hogy hagyd magad. nem teheted meg senkivel, hogy a nyakára teszed a kötelet, csak azért, mert épp a te kezedbe adta. kifacsarhatod belőle minden cseppjét az élni akarásnak, vagy megölheted benne azt a részt ami te vagy, de ezzel magát az embert csonkítod meg, egy életre.
lehet hogy többé nem tud a saját ágyában aludni. nem tud a falra képet ragasztani. nem szereti többé a madarakat. nem akar többet énekelni. nem akar majd éjszaka filmet film után nézni. nem látja szépnek a holdat, mert minden ami te voltál benne, keserű lesz. nem teheted.
főleg akkor nem, ha már egyszer megtörtént vele.
minél többet vesznek el belőle, annál szürkébb lesz a kép
mert szeretni mindent lehet, de önmagadat igazán.
szeretni mindent lehet, és őszintén szeretni a legnehezebb dolog, mert ahhoz túlságosan is észnél kell lenni, ha már egyszer beléd ette magát az átlag véleménye.

rájöttem

rájöttem basszameg
rámtört
hirtelen belém hasított a felismerés
hogy a szekszuális életem meghalt ezzel a kapcsolattal együtt
és hogy mostantól erről is magam gondoskodom
de
ÚR ISTEN
amikor két hétig tartod magad és kezdesz rájönni hogy mennyi mindenre képes vagy egyedül is, rád rúgja az ajtót a kedvenc pornómegosztód és az arcodbadörgöli hogy "hát haver, erről a farokról lecsúsztál, remélem élvezted amíg még volt"
MIÉÉÉRTTT MIIÉÉÉRTT KELL NEKEM EZT KIÁLLNOM
VIBRÁTORT AKARNAK NEKEM ELADNI !!!!!!!!!!!
úúúrr issteenn miiéért emberek miért nem fojtotok meg inkább egy kanál ecetesuborkában
azt a kurva az a segg felülmúlhatatlan miért érjem be szarabbal
úr isten mit veszítettem azt a kurva, az az ember egy kétlábon járó erotikus fantázia volt, és most nézze meg mindenki
ÉÉÉKÉdéDAJÉFLJLnljwlNfbwlnlnlgnfanflg
GJGASGSLJABFV RLAHGIOJJN HIDSGH OHGIOWOHIHGRFNJKNFAKGLFGIOQHNDAKRJGPIOBGLRNE   RIEKGHAAH PWJUFHB ORHREIOHG KURQHG Q

kezdődik

a következő fejezetben nem te vagy a főszereplő, de ez is rólad szól, ugyanúgy mint a többi.
az egész félbetört életem.
többet számított mint gondolnád, többet számítok mint gondolnád
ez a filmszakadás az esti buli közepén, ez lesz az a rész, amire nem emlékszem majd. ezt akarom elfelejteni. ezt a következő fejezetet akarom hogy kitörlődjön, erre nem lesz szükségem.
elestem de fel kell állnom, mert fellöktél bazdmeg
de azért sem fogok
én nem fogok térden csúszni
vagy igen, és könyörögni fogok, és baszogatni, és magyarázni
nem
nem.
ez a valóság, de én nem akarok rá emlékezni.
értem ne harcoljon senki mert nem nyerhet, a kurva anyját minek szeret amikor én nem tudom.
egyszerűen értsd meg, nem tudlak szeretni nem
nagyon sajnálom hogy erre pazaroltad az érzéseidet, de én nem tudlak szeretni
téged sem
és hozzád se tudok érni
nem tudok beletúrni a kurva hajadba, mert egyszerűen nem érzek semmit érted?
irántad nem
baszd meg a szeretetedet nekem nem kell, van elég bajom enélkül is, én mást szeretek értsél meg ne próbálkozzatok már, egyikőtöket sem tudom szeretni
hiába nem vagy egy primitív állat, és bírlak
de kurvára nem tudlak szeretni, mert szeretek én, tudok szeretni de nem titeket, egyikőtöket sem, de valakit tudok, sajnálom de őt szeretem ott, látod? ott ül az asztalnál a barátnőjével.
épp elnyomja a csikket.
őt.
mit mit csinálok, semmit. csak szeretem nem fogod fel? nem vagyunk együtt. nem látod? nem, nem mondtam meg neki. tudja. nem. mégsem tudja. ha tudná akkor nem ülne ott az asztalnál. ha tudná...
ha tudná nem tudná elviselni
mert mostantól
úgy szeretem hogy az fáj, úgy szeretem hogy beleroppanna ha tudná
neki nem kell hogy szeressék, neki csak a mutatóba hozott szeretlekezések meg a kurvasok pénz kell, neki az kell amit már kipróbáltak 10en a nyáron
neki a mások levetett cipője kell
mert márkás és ki van mosva
de attól még beleizzadt az a nyolc ember aki felvette és járta
járja ő is
büdösen is szeretni fogom

menned kell

ha álmodsz, ott leszek. ha sírsz, ott leszek. ha hiányzom, ott leszek.
megteszem érted amire nem vagyok képes
elengedlek, hogy visszajöhess.
hogy hazatalálj.
tudd hogy szeretlek. szeretünk. szeret a ház, és szeret a takaró.
szeretünk mindannyian, amihez csak a kezem elér.
haza fogsz találni. ne félj. légy boldog, és légy csalódott.
ne felejtsd el, hazavárlak.
én mindig hazavártalak.
csak gyere.
nem számít meddig sírnak utánad a falak, és meddig fakulnak a régi levelek és fotók.
sosem felejtenek el téged, és nem felejtik ébredésed a hajnalok, álmod az éjszakák, tested melegét az ébredések, félelmed az ébrenlétek, mosolyod a délutánok, szemeid a napsütés,  könnyeid az eső, lépésed a kövek, nyomod a letört fűszálak, érintésed a bőr, szavaid a sebek, döntéseid a papír, emléked a szív.
addig él  világ, míg te is ott vagy benne.
addig szépek a napok, amíg még visszhangot ver benne hogy valamikor te töltötted meg őket.
keress meg.
ha megtaláltál, megérted.
ott vagyok.
tudod jól.

őszintén?

gyűlölöm hogy ilyen hülye vagyok. hogy széttépem érted a lelkem, és te még akkor is csak azt kéred tőlem hogy ha kellesz nekem, akkor haljak bele a fájdalomba. hogy végig kelljen néznem hogyan teszed tönkre magad és hogyan veszel semmibe. egyszerűen nem tudom elfogadni miért hazudsz magadnak és miért félted ennyire a kamuvilágodat, miért nem nyitod ki a szíved annak aki már mindent feladott érte. én nem csak egy jólhangzó név vagyok az ismerőseid között, nem csak egy-két együtt megivott kávé, nem csak a kényszerszeretet és nem csak az illúzió ami ha összetörik üres maradsz. én vagyok a seb a karomon, én vagyok a kétlábon járó fájó áldozata a viszonzatlan szerelemnek. én vagyok a hajnali járaton alvó érettségiző, én vagyok a kocsikerék alá szorult kavics. én vagyok minden ami átlagos és minden ami megszokott. minden vagyok, amit csak látsz, én vagyok. engem keresel szemekben, az én hangomat akarod hallani a többiek szájából, az én mondataimat akarod mondani, az én érzelmeimmel akarsz mást szeretni.
de tudod mit?
sosem leszel én. sosem szerethetsz az én szeretetemmel mást. sosem kaphatja meg más azt amit én adtam neked, hiszen te egy pillanatig sem bírnád azzal a kevés örömmel járó elviselhetetlen bizonytalanságot, fájdalmat, szomorúságot, magányt, bizalmatlanságot.
tönkreteszel, és én még mindig arra várok hogy észrevegyél. elmész magad mellett miközben önmagad keresed.
azt kívánom légy boldog. azt kívánom hallgass az eszedre. azt kívánom mindig találd meg a helyes utat, ha el is engeded a kezem, amit már véresre karcolt a kétségbeesett szorítás.
elfáradtam. én tudom mostmár hogy a héten ennek az életnek ami itt lobog bennem kialszik a lángja.
ez volt az utolsó hibám, az utolsó, hogy szeretlek.
legalább nem üres szívvel megyek el. de el kell mennem, neked pedig nem szabad majd, hogy fájjon.
tudnod kell hogy nem azért megyek el, mert nem voltál nekem elég ahhoz hogy visszatarts. az életem a tiéd volt, és ha neked nem kell, hát taposd össze a kicsi vacogó szívem, és kotord a sarokba a szilánkjait. de akkor engedj meghalnom. engedd hogy ne szenvedjek tovább. erre nincs más kiút.
kérlek, kérlek, engedd hogy örökre elmenjek, hisz ha nálad nincs, sehol sincs helyem.
egyszer talán rájössz, hogy jobban éget a hiányom, mint ezer tüzes kés a szívedben, de én kértem hogy engedj elmúlni, ne haragudj magadra.
én kérem, hogy vess véget neki, mert neked adtam az életem, és már tudom hogy így kell lennie.
ez nem búcsú. arra még lesz pár napom.
de neked ne fájjon, ha így döntöttél, ez a következménye, miért halogatnád.
felelősséggel tartozol azért amit megszelidítettél.

de legalább neked is véged

újjáéledtem volna érted

már nem érdekel mi lesz veled
nem érdekel ki szeret majd ha én nem leszek
nem érdekel fázol e reggel mikor elindulsz munkába
nem érdekel a lázad, meg a köhögésed
nem érdekel kivel akarsz boldog lenni
nem érdekelnek az érdekeid
nem érdekel a véleményed
nem érdekelnek a barátaid
nem érdekelnek az érzéseid
nem érdekel mit miért csinálsz
nem érdekel hazajössz e még
nem érdekelnek a vicceid
nem érdekel a nyomorod
nem érdekel kivel fekszel össze
nem érdekel kivel alszol
nem érdekel hányszor vágod belém a kést
nem érdekel hogy fáj
nem érdekel hogy sírsz
nem érdekel hogy falnakmész
nem érdekel hogy hiányzom
nem érdekel hogy pótolsz
nem érdekel hogy semmibe veszel

mert téged sem érdekelt sosem.

égzengés, földindulás

Mikor beléd csap a villám, de túléled, azzal nyugtatnak hogy kétszer ugyanoda nem vág be a ménkű.
Minek is hazudnék, terápiás céllal írok, kimehetne belőlem ez a sok elpenészedett rettegés, a szorongás, a mitgondolnak mások és társai.
De nem megy ki.
Már megint szorít a gyomrom, lázas vagyok azthiszem
Hányingerem van
Mi mehet?
Mi mehet?
Miért nem tudod?

Éhesek viadala

Az utca 14. száma alatt élő versenyző, Fatniss Everbeen, hölgyeim és uraim !
Megjelent a pódiumon.
Versenyzőnk 18 éves, nőnemű.
Kapcsolatban él a zöld színű, és szőrös Seyben Gustavval, akit nap mint nap elfogyaszt, majd különleges módon, az úr újratermelődik, így versenyzőnk sosem  éhezik társaságában!
A hölgy erőssége a figyelemelterelés.
Fizikuma zsíros, masszív, és rendkívül lapos.
FATNISS ! HÖLGYEIM ÉS URAIM !
A viadal elkezdődött!
A Versenyzők elindultak. Többen taposóaknákra léptek, a környező faluk kiestek !
Te jó ég.. Fatniss, a 14.es versenyző falatozni kezdett... Elfogyasztja versenytársait...
Egyre nagyobb és nagyobb... Mint egy flekk.
Most hullámzani kezdett. Növekszik.
Gyökeret eresztett a pályán!
A Viadal történelmének első megállapodását láthatjuk.
Többen öntözni és nyalogatni kezdték Fatnisst.
ÚR ISTEN.. ez.. ez lehetséges?... Akik megnyalták a hatalmas monstrumot, hozzátapadtak, és mint virágszirmok díszítik a 14.es házszám versenyzőjét...
LEVELEKET NÖVESZTETT!!!
Több, apró hajtás jött ki a testén, néhol nagyobb leveleket növesztett, és lassan úgy fest, megérik a munka gyümölcse.
Csapkod a leveleivel.. Vajon milyen metamorfózis tanúi vagyunk most?!
Apró hangokat hallat.. várjunk.. mi ez?
Az égen egy távoli, apró pont tűnt fel, és sziszeg.
Egyre több.
Ezek néma kacsák...?
TÖBB MINT 2200 NÉMA KACSA LEPTE EL FATNISS TESTÉT, AKIK FELSZIPPANTJA ŐKET MAGÁBA...
ÉS FOROG!
MICSODA GYÖNYÖRŰ VIRÁG!

Alkonyat-Kanfogyatkozás

-Tudom mi vagy. És nem érdekel, mennyire veszélyes, mennyire nem helyes. Veled akarok lenni.
Mondtam. A szívem észveszejtő gyorsasággal dobogott, kapkodtam a levegőt. A hideg acélkék szemekbe bámultam és egy kevés félelemmel vártam a választ.
-Mondd ki, Béla Szván. Hangosan. Mi vagyok én?
-Köcsög. Egy köcsög vagy, Rebwárd.
-Igen. És mit eszünk mi?
-...
-MONDD... HANGOSABBAN ! -kiáltott rám, parancsoló és türelmetlen hangon. Megigazította WS Teleshopos hallókészülékét, maximumra tekerve a hangerőt.
-SEGGET!!!! SEGGET ESZTEK !!
-Igen... ez vagyok én.. egy ragadozó. Gyilkos vagyok Béla. A családom és én másképp élünk. Csak bio-segget eszünk. Szeretjük a friss ízét. És meg kell vallanom... Soha nem akartam még így seggbekóstolni valakit mint téged.
Arcomat elöntötte a forróság, amikor megnyalta szája szélét... aztán a fülét. Aztán a másikat is. Hosszú nyelvével megnyalta a közeli fákat. Nem tudta neki ellenállni. Hideg, fényes testének vonzereje magával ragadott.
-Megmutatom az én világomat. Velem tartasz, Béla Szván?
Egy percig sem hezitáltam. Felültem sikamlós nyelvére.
Elrepített kisvárosunk minden szegletébe. Elrepültem a Coop felett, a Kismatyizó Kocsma járdapizzákkal tarkított terasza felett, István bácsi disznó hízlaldája felett.
Hirtelen visszarántott a valóságba Rebwárd szürcsölése. Ahogy a Coke Zeroját iszogatta a Penny Market bejárata előtt, a neonfény megvilágította szalmaszín haját. Megtörölte száját, pörköltszaftot spriccelve arcomra.
Igen. Beleszerettem Rebwárd Kánelbe. Első találkozásunk emléke életem legszebb pillanatai közé tartozik. Rebwárd. Erős és titokzatos. Hűvös és nedves.
Igen.
Nyálkás teste nem bírja a sót. Hiszen ő egy meztelencsiga.
Ez az egyetlen gyengepontja. És a hallása. És néha horkol. Meg nem emelhet nehezet. Székrekedése van. De most komolyan. Egy kibaszott kripli... de olyan forró és szekszi..
-Harapj meg Rebwárd.
- :O........................... De miért Béla???
-Olyanná akarok válni mint te.. hogy örökké együtt lehessünk.
-Okcsá. - Mondta.
Mivel nem voltak fogai, éreztem hogy rámcuppan hatalmas szájszevével, majd lassan felkúszik szőrös lábamra, és csatlakozik a testemhez...
Soha nem vetetem le magamról életem szemölcsét... vagyis
szerelmét.

Adrienn ötven árnyalata

Az alkony épp megsuhogtatta hűvös szárnyait Amerika szabad és csodálatos horizontján, és a Kaliforniai paprika illata lengte be a hatalmas toronyház legnagyobb tárgyalótermét.
A hosszú, robusztus mahagóniasztal egyik végén ültem, izzadtam.
Idegesen a fülem mögé  gyömöszöltem egy tincset és a körmöm alól kapargattam a piszkot az asztal alatt, hogy komoly és tekintélyes tárgyalópartnerem ne láthassa.
Adrienn Deutchland...
Az A.D. Enterprájsziz end holdingz cég feje. És van medencéje.
Tekintete úgy cikázott rajtam, mint ötéves hülyegyerek az óvodaudvaron.
Tengerkék szeme áthatolt rajtam, átvágott a cherokee fölsőmön, a tian-ling melltartómon 1500 forintért, és a 80kilónyi zsíron ami a testemet borítja.
Éreztem ahogy a forró erotika és a szúrós izzadtságszag megtölti a levegőt. Orromból diszkréten kipöccintettem egy kifejlett, felnőtt fikuszt, majd megtisztítottam torkom a slejmtől.
-Dagadt Anasztézsa... megőrjít ahogy harapdálod az asztal lábát. Meg kell hogy büntesselek.
Mély, bariton hangja visszhangot vert a hatalmas teremben, és a hanghullámok amiket a hangszálaival  képzett tökéletes torkában, elindították a nyáltermelésem.
Ahogy a kemény fát rágtam, a forgácsok repkedtek körülöttem, a szálkák belementek a nyelvembe, és még a nyálam is folyt, Ő egyre inkább fészkelődött a széken. Láttam rajta, nagyon nagy erőfeszítésébe telik hogy ne nyúljon magához, és vakarja meg a seggét azon nyomban.
Olyan hatalmas... el sem hiszem hogy természet ilyen hatalmas és hosszú dolgot hozott létre.
Rendkívül magas ember.
-Igen... edd meg nekem Anasztézsa.
CSATT. CSATT. CSATT.
Ahogy a hátzsírom csattogott, miközben mozogtam, egyre beljebb rágtam magam a bútorban, egyre jobban izzadtam. Hurkáim között kisebb tavak képződtek, és orrom hegyéről zafírként tündöklő drágakövekként csöpögtek testnedveim.
Adrienn ekkor felállt az asztaltól.
Határozott léptekkel elindult felém... nyakkendőjét meglazította, és letolta nadrágját.
-Istenem, igen ! IGEN! -Kiáltotta, ahogy tökéletesen kimunkált lábait behajlítva ráült a sarokban található, egzotikus páfrányra.
-PRRRRRRRRRRRTY
Tekintetem odavillant, a tökéletes ötven árnyalatnyi fosra, amivel megszínezte a Madagaszkár erdeiből importált páfrány leveleit, és ekkor éreztem, hogy ő az az ember, aki bármit megtehet, és mégis... elgyengül attól, amit nyújthatok neki.
Aztán szültem egy gyereket és együtt éltünk.
Vége.

ki van most a nyuszi nyúlva

szeme csillan szaga édes van e
esélyem te gyönyörű
kalapál a szívem érted dadogásom
nem is érted nem lesz a szívemben
derű

hibaszázalék

 Egy dolgot nem értek, az apa hogy verheti a lányát
Aztán meg csodálkozik, hogy darabokra tépik minden álmát
Vagy azt veszi észre, mindenki ellene fordul,
Hogy már hiába néz tükörbe, az arca úgyis eltorzul
Pedig neki volt egy esélye, hogy ébredjen fel
De ő azt választotta, hogy élve temessék el
Ez egy álomvilág, én ebben nőttem fel
Ez egy álomvilág, soha nem engedem el
Hiába gyűlölsz, úgysem fogok elmenni
Mert vannak páran akikért érdemes felkelni. 

én vagyok

az evolúció tévedése, egy olyan életforma akinek nincs helye sehol, mert mindenhonnan kilökik, mint a kibaszott kakukk a tojásokat a más madár fészkéből
csak már miért nem durrantja le valaki azt a mocskos kakukkot.
aknavetővel
3 centiről
arcba.
 tudom hogy nem hazudtál, csak nem hiszem el az igazat
mert nem várhatja el tőlem a világ hogy elhiggyem
ezek után már azt se hiszem el hogy magyarország határos romániával
a rohadt életbe, én annyira szeretném elhinni
pedig tudom hogy igaz, végig tudtam még mikor benned még fel sem merült, én tudtam, és tudom most is, csak nem hiszem el

már megint csak magamat bántom, magamat sorolom lejjebb, magammal baszok ki, magamat alázom meg, én vagyok a pótkerék, én vagyok a kosz a parkettán, meg a google+, a myvip meg az összes ilyen jelentéktelen kis szar, ami senkinek nem kell, de azért tolják az arcodba, hogy hé figyi ittvagyok, próbálj ki, jó lesz
aztán leszarják
ha ki is próbálják
tartott húsz percig
mert mindig az kell ami kényelmesebb
ami szebb és fényesebb, ami kerekebb, nagyobb, csillogóbb, drágább, újabb, hangosabb
amit megdícsérnek azok akiknek nincs egy normális mondatuk, amiben kettőnél több szó van.
úgy élik le az életüket hogy a kirakatüveget nyalogatják, és csak abból ismerik a fájdalmat, a boldogságot, vagy a szeretetet amit a kirakatban eléjük raktak
és máshogy nem felel meg, nem megy át a szitán, az már rossz, röhejes, poén tárgya lesz

ha valami egy kicsit is különleges, vagy eltér a megszokott normáktól akkor azt már szégyellni kell, azt nem vállalhatom fel, az nem tölt el büszkeséggel ha túlcsordult szívvel nézek egy rakás szemetet, ha úgy van, és boldoggá tesz, nem, ez nem kell, nincs elfogadás, nincs egyéniség

mindenkinek az kell ami a pornóban jól mutat
mindenkinek az kell amit kiposztoltak a netre is
mindenkinek az kell ami beleillik a képbe
mindenkinek az kell amivel elnyeri a társadalmi elfogadottságot

és nem az ami boldoggá teszi.
mindenki feladja az egyéniségét, felad mindenkit akit szeretett maga körül, feladja a céljait, a sorsát, eladja az álmait egy szebb képért, amit egy olyan világ fest róla ami belülről lángokban áll, és a fullasztó forróságon kívül csak az üresség és a sötétség uralkodik benne

megtörni minden ígéretet, porrá meg szarrá zúzni mindent ami megtart egy embert, kirúgni alóla  a széket, kizárni a hidegbe és otthagyni megrohadni
összetörve, kibelezve otthagyni az ajtó előtt
otthagyni, hogy azon rágódjon miért nem tökéletes
miért nem élt másként, miért nem született másnak, miért azt kapta amit kapott
miért nem jár neki az otthon melege
miért nem engedi be
miért nézi végig ahogy lassan elhagyja a szemét az élet
miért képes erre, ki képes erre?

az életedet egyedül te magad írod, és ha csak állsz, és nem teszel semmit, ha csak lavírozol, trükközöl, egyensúlyozgatsz, akkor csak egyre nagyobb lesz körülötted a káosz, csak egy helyben maradsz, igaz nem zuhansz le, de egyre mélyebb és mélyebb a szakadék, minél tovább egyensúlyozol a peremén
neked kell átugranod.
mert egy nap azon veszed észre magad hogy már mindenki csak árnyéka önmagának, akit valaha azért szerettél amilyen volt. azt veszed majd észre, hogy kiüresedtek, eltűnt belőlük a saját szívük
összetöröd a lelküket
elveszed tőlük, hiába nem akarsz, de fájdalmat okozol nekik
ebből aki normális, menekül
a hülye marad és elviseli
elviseli az éjszakákat, elvisel minden szót, minden visszautasított pillanatot, az összes szenvedést, minden színjátékot
csak a háttérből figyel, és már nem a remény hajtja előre, hanem a fájdalom, amit okoz neki
le akarom győzni
azt akarom hogy eltűnjön a gyomromat markoló sajgó gyűlölet és csalódottság
nem akarok több szerelmes filmen sírni
azt akarom hogy mikor meghallom a hangodat ne a félelem vágjon mellbe minden alkalommal, hanem megkönnyebbüljek
hogy mint mikor elalszunk, biztonságban érezzem magam
akibe a villám se vághat bele
nem baszhat el a busz

mert te ottvagy nekem
csak a puszta személyed megvédene mindentől ami fölöttem lebeg és lecsapni készül

miért kell mindennek harcnak lennie
meg van kötve a kezem és többen lőnek rám, egyszál semmiben kell végigsétálnom az egész világon, miközben robbantanak, ölnek, lőnek, szúrnak, és mégsem állhatok meg, mert nálad van a páncélom

miért olyan rohadt nehéz azt tenni ami helyes?
miért olyan nehéz a boldogságért akár kútba is ugrani?
miért olyan nehéz átlépni minden hülye korláton, átlépni az akadályokat, és ha kell tisztességtelenül mocskos módszerekkel de elérni oda, ahol élhetünk, ahol önmaga lehet az ember, ahol nincsen gyűlölet, és nincsenek falak
miért szakítunk szét családokat és miért rombolunk le embereket
miért kell ezt

visszatudom tartani a levegőt, bele tudok harapni a számba, ébren tudok maradni éjszaka, tudok mosolyogni mikor nincs rá okom, tudok nevetni
meg tudom csinálni

de én is csak ember vagyok
ráadásul nem az erősebb fajtából
de minden gyenge kis próbálkozásomat összeszedem, és megteszek mindent, és én megmászom az összes templomtornyot...
mert én nem szarok oda ahonnan eszem, csak úgy

DERSZ NÓ LÁV, LÁJK YÓR LÁV

top 5 szám ezen az estén :

5.  https://www.youtube.com/watch?v=9EHAo6rEuas
4.  http://youtu.be/ZGoWtY_h4xo
3.  https://www.youtube.com/watch?v=MLxTEV5vpyg
2.  https://www.youtube.com/watch?v=FawuatDinR8
1. https://www.youtube.com/watch?v=65CfnXUwv1o

és egy vers tőlem :

a kurva anyátokat
úgy utálok mindent
annyira rohadtul utálok mindent
KI A FASZOM EZ A NŐ BAZDMEG
a kurva anyádat

najó, lehet hogy nem a haiku írásból fogok meggazdagodni, de legalább érzelmes

itt ülök, már a harmadik filmet bőgöm végig, egy gecinagy lila plédbe csavarva
már kb elfújkáltam a taknyomra egy guriga retyópapírt, meg elszívtam egy raklap cigit
bosszúból benyomtam egy darab hurkát egy fej vöröshagymával meg tormával hogy jó büdös legyek
most marékkal tömöm magamba a gabonapelyhet tej nélkül, és a telefonomat lesem

ja, és mindeközben fürdőzöm a szánalmasság nyugodt, reményvesztett érzésében

annyira szeretném beverni valaki pofáját, a puszta kezeimmel szart tenni emberek szájába
vagy valami huligán vandál dolgot csinálni, meg cserhátit énekelni miközben téglával bebaszom az ablakodat te faszfej
nem létezik olyan ember aki nem fogja fel hogy mi a helyzet, és te is felfogod, csak nem is akarsz tenni hogy jobb legyen mert te rohadtul élvezed hogy nekem szar, de viszont azt már kevésbé értem hogy azt miért élveznéd hogy neked is szar te hülye

ÁÁÁNBRÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉK MÁÁÁÁÁ HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁRT

még arcon is csapom magam usbvel ILYEN NINCS hogy lehetek ekkora csődtömeg

fúj és még közlöd hogy nem történt semmi ne idegeskedjél

MAJD ANYÁD NEM IDEGESKEDIK AMIKOR BEBASZOM AZ ABLAKOT TÉGLÁVAL

mé ne idegeskednék amikor egy 120 kilós XXL macával döngeted szét a kibaszott ágyat, miközben kedves virág itthon üldögél, filmeket néz, halálrazabálja magát, taknyos, köhög, és a 80-as, 90-es évek legundorítóbb számait hallgatja tecsőn és arra gondol miért is nem született inkább pingvinnek


yeeeeeeeeee~

KIVÁLTSÁGOS TEKINTET Ő, TEHÁT SEGGFEJNEK TEKINTHETŐ

tisztesség? nem kell.

na most mivel megintcsak egyoldalú beszélgetésbe kezdek mélyen tisztelt blogommal, nem várom hogy majd választ kapok szerintem amúgy is megválaszolhatatlan kérdéseimre, dehát bassza meg, egyszer élünk, és én most úgyhatároztam hogy kurvára itt baszom el ezt a pár precet az én egyetlen és megismételhetetlen, egyre rövidebbnek ígérkező életemből xd
mi a baj ezzel a kurva világgal ???
MI A FASZOM BAJ VAN AZ EMBEREKKEL???  mi a rohadt isten retkes faszáért jó az, ha átgyalogol mindenkin és közben ÉN KÖSZÖNÖM MEG, hogy megtisztelt azzal hogy a homlokomra köpött aztán jól szétkente, mert még ezt sem érdemeltem meg egy olyan emberi drágakőtől mint őnagysága, valamilyen szinten mondjuk én is megérnék egy misét, de hát hiú ábránd, hogy bármi is változna attól hogy akkor én behúzom fülem farkam, és csúszok a padlón nyálcsorgatva megalázkodva A KURVA ANYÁDAT BAZD MEG HA IGAZ EZ A KURVA ANYÁD AKKOR REMÉLEM ELTÖRÖD MINDEN VÉGTAGOD ÉS A KANKÓ ROHASZTJA LE A HARMADIK LÁBAD TE TETŰ

THIS IS MY KINGDOM, COME

VEN JÚ FÍL MÁ HÍÍT, LUK IN TÚ MÁJ ÁJZ,
ICC VER MÁ DÍMÖNSZ HÁÁJD ICC VER MÁ DÍMÖNSZ HÁÁJD


partiba basztam magam. nemtudom hogy most rosszul érezzem-e magam egyáltalán, vagy röhögjek egy jó magyarossat az egész képtelen életemen xd

ma baszottul nem csináltunk semmit egésznap, de én azé röhögtem, mert tök nagy gengszterré avanzsálódtam, meg mert meg lett tárgyalva hogy mc soon, az emszí súúún. :D:D


tegnap teázni voltunk svikkel.
ÉS KÖVETTEK A JARDOK !!

valószínűleg azért, mert házsártos életet éltünk, mert SZÉT VAGYUNK BASZVA xddd

ja és a csípőm se hazudik, baszadékok ~

still the road keeps on telling me to go home

Gyors léptei után felcsapódott a vizes sár, lélegzete rövid életű párafelhőket szórt a nyirkos, nehéz levegőbe, ahogy körmei a talajba kaptak minden szívdobbanásnál.
Felvette a szél ritmusát, úgy lélegzett ahogy a fák levelei között szökött tovább a levegő, úgy futott hogy az előtte fekvő járatlan út végtelennek tűnt. Az eső hideg ostorként hullámzott végig a hátán, de nem állt meg, egy pillanatra sem. Éhes volt. Magányos. 
Nem volt családja többé, nem voltak társai, nem volt felelősséggel érte senki és semmi. Még az erdő is kivetette magából. 
Menekült mert élni akart. Menekült, mert azt súgta az ösztöne.
"Menj innen, addig ne állj meg amíg bírja a lábad. Ha kell, addig szaladj amíg már a semmi talajába süppedsz bele"
Fogaival önmagát marta éjszakánként, ahol érte tépte a bőrét, kaparta, rúgta, harapta, mintha csak ki akarna belőle bújni. Úgy tűnt mintha megveszett volna, és már csak az az istenverte állati ösztön tartotta volna lábon. Elhagyta a büszkeség, és elhagyta minden remény. Elfelejtett mindent, mert el kellett felejtenie. Égett minden mozdulat, szakadásig feszült minden idegszál.
Négy lábon járó éhség volt. 
Piszkosszürke prémmel borított önvád.
Mocsárbarna szemű gyűlölet.
Fekete-körmű magány.
Nem nézett vissza többé.
Aszfaltot taposott felhorzsolt mancsaival. Szembefordult az egyre távolodó fényszórókkal. Pupillái kitágultak, szívverése lelassult. Abbamaradt. Elmúlt. Mintha csak szétrobbant volna egy neoncső a lámpában, hirtelen minden fény lekapcsolt benne.
Az eső sistergése hallgatott el először. Majd eltűnt a szél hasító rohanása is. Tompább lett a csontjaiba költözött sajgó fájdalom. Elhallgatott a vér dübörgése a füleiben. 
Látta elrohanni maga mellett a páros fényeket, látta a hirtelen kanyarodó autókat, de mindene egyszerre elnehezült. Ólomként dermedt ereibe a vér.
Halk morgás kezdett bugyogni a torkából, ami lassan keserves nyüszítésbe csapott át.

Aztán üvöltött.

Üvöltött belőle az ösztön, üvöltött belőle a nyers erő. Az egyedüllét dalát dalolta, amit az ő népe már létezése óta jól ismer. Űzött vadak együttesen sírtak fel kölykeikért ebben a hangban, fűszálak és fatörzsek hajlottak meg az ember önző vágyainak szolgálatában.
Egy soha nem volt kutya, egy szolgaságot nem ismerő lélek szakadt ki aznap este és szállt el a szántás melletti mellékút betonján. Egy szabad szív hasadt bele az életbe. Egy a világ szerint ostoba állat adta fel a harcot azon az éjszakán.
Hogy utána már csak egy összetört csontokkal tűzdelt szőrmekupac, és egy opálosra olvadt narancs szempár maradjon belőle.
Éhen halhatott, vagy egyszerűen eljöhetett az ideje is. Nem tudom.

De vele egy olyan életet veszített a föld, ami a végső pillanatig szerette ezt a mocskos létezést, és minden szemetet amit elé mosott a csatorna, csak éppen a bolygó fordult ki a lába alól.