Beyond Birthday harmadik gyilkossági kísérlete volt. Megpróbálta eltávolítani a személy belső szerveit anélkül, hogy megrongálná őket, de meghaltak belső vérzésben, ahogy vélte, és az volt annak a vége. Gondot vetett arra is, hogy megakadályozzák az áldozat mozgását is , egyaránt felhasználva a fizikai korlátozásokat és a gyógyszert, ami eszméletlenné tette őket. Miután megfelelően mozdulatlan volt, aprólékosan levágta a bal kart. Miközben a sebben hagyta azt az eszközt, amit éppen használt, akkor ismételten ütötte az áldozatot, mivel szándékában állt megölni őt, de ez végül nem vezetett semmihez csak erős belső vérzéshez. Csalódást okozott neki hogy végig nézze, ahogy a kísérlete kudarcban végződik. Ráadásul a kar elég vérrel rendelkezett ahhoz, hogy meg dagadjon, és egy dühös lilás-piros színbe fordítsa azt, de az áldozat nem halt meg. Volt furcsa rángatózások sorozata, amit lehet, hogy más körülmények alatt tökéletesnek talált volna, de ezúttal, majdnem elkapta a hányinger. Mivel a kar tele van vérrel, az áldozat élete kezdett halványulni. Előző kísérletekből számított erre, de most valahogy... édesebbnek, találta a tapasztalatot. Természetesen Beyond Birthday tudta, hogy egy ilyen gyilkosság fontossága viszonylag alacsony, de maga a kísérlet, egy kudarc vagy egy siker, rendkívül szórakoztató volt. Később Beyond Birthday gondosan eltávolította a kést az áldozata vállából és—nos. Nos, nos nos.
Az ilyen beszédeket leállítják, az ilyen történeteket nem beszélik, az ilyen aprólékos feljegyzések elvesznek, egy mondatot sem tartalmaz már egy szemernyi ész sem, egészen az utolsó sorig. Én vagyok aki nekiiramodik ennek a vadliba-üldözésnek; eldobni a gondokat, ez a legjobb amit teszek. Beyond Birthday vad ámokfutásai emlékeztetnek Holden Caulfield-re, és ha ennyire hasonlóak, majd a következő és a határokon átnyúló vizsgálatok kiszámíthatatlan gondolatának keltése nem az én szándékom. (én a kormányon belüli pozíciómban, megpróbálom magam felülmúlni saját képességeimen, hogy megpróbáljam nyomon követni a téveszméket). Én megtartottam az aprólékos feljegyzéseket a sorozatos gyilkosságok ezen láncáról, de elmondva őket ily módon egyáltalán nem vetik fel értéküket. Ez a jelentés nem novella. Nem szeretem azt a tényt, hogy átmenetileg ez szabad ilyen formában. Nincs mentség arra, hogy egy olyan sztereotip, közös szavakba foglalja ezt az ügyet, de talán azáltal, hogy a nyilvánosság figyelmébe ajánlom a dolgot, képes leszek arra, hogy létrehozzak egy új kezdetet.
A konfrontáció eredménye L között, e korszak nagy detektívje, és ez a Kira, a mániákus gyilkos akire vadászott volna, hogy az emberek arra kényszerülnek, hogy olvassák ezeket a jegyzeteket. Kira elkészítette az átvitt értelmű nyaktilót, hogy terjessze a fantasztikus ötleteit a föld gömbön keresztül, de ez egy merő őrült ideológiája volt; teljesen átadta magát a saját kis isteni játékának, de ő volt az egyetlen bolond, aki azzal vesztegette az idejét, hogy a saját gyerekes hitei után futott. Terrorizmussal uralkodott, és semmi mással—vagy talán az volt a vágya, hogy egy korrupt társadalom istene legyen, amit hamis vádakkal és árulással tölt meg. Ez lehet valószínűleg az a halál istenei és maguk az istenek közti különbség, ez a negatív szándék, bár ez olyan valami, amire nem terveztem azt, hogy gyakran gondolok.
Hogy az égbe lehet Kira jó?
L mindig a legfontosabb dolog lesz az életemben.
L.
L túl tehetséges volt ahhoz hogy így haljon meg. Halála ésszerűtlen volt, átkozott gyorsan jött! Ő több mint 3500 nehéz esetet oldott meg, és ennek az összegnek háromszorosát teszik ki olyan emberek, akik nem lennének a börtönökben nélküle. Ő magánnyomozó volt, és bár soha nem mutatta az arcát, a hatása egyedül elég volt hogy ösztönözze a világ nagy szervezeteit, hogy haladjanak előrébb együtt— gondolom, csak az a valaki, aki össze tud illeszteni egy ilyen makulátlan hírnevet, képes arra, hogy örököljön egy ilyen címet. Azt is hiszem, tudom, ki ez a személy. Valami történt, és én alkalmatlan vagyok, hogy az utódja legyek. Helyette ezt a jelentést hagyom hátra, és meg fogom engedni az igazi utódának, hogy át vegye a címet.
Ez a legenda L-ről, az én utolsó akaratom, és végrendeletem. Ez egy haldokló üzenetet, amelynek célja a világ, amely nem tartozik hozzám. Near, amilyen arrogáns rosszcsont, valószínűleg azelőtt megtalálja ezeket feljegyzéseket, mielőtt bárki másnak esélye lenne rá; csak remélem, hogy nem égeti el őket, vagy nem semmisíti meg őket valami másik úton. Voltaképpen lehet, hogy megsemmisíteni őket a legjobb; senki nem tudta, hogy L kedvel engem, és nem akarom összetörni, azt az idealizált képet, amit lehet, hogy létrehozott. Van egy olyan lehetőség, amibe ez beleeshet, az a démon, Kira keze helyett, de nem bánom. Ez neked szól, te mániákus gyilkos: megengedted annak az utálatos halálnak, hogy bábjaként használjon, és arra használtál csak valami zagyva füzetet, hogy öljön egy kísérletben, hogy tisztán tartsd a kezeidet, a saját áldozataid vérétől. Nem érdemled, hogy megcsókold L lábát, és nem vagy semmi több, mint a piszok, olyan tisztátalan, hogy nem fektetnek matracra, nehogy bepiszkítsd azt.
Én vagyok az egyike annak a csak maroknyi embernek, aki találkozott L-lel személyesen. Ez idő alatt megoldott ügyei közül hármat elmesélt nekem, de nem szándékozom megosztani ezeket az emlékeket veled. Helyette el fogom mondani a középső történetet neked, azt, ami rám is hatással van; Beyond Birthday története. Megtagadom, hogy a bokor körül üssek; nem beszélem el a Los Angeles Beyond Birthday gyilkossági ügyek folytatásos meséjét teljesen, bárki hogyan tud összegyűjteni tőlük származó elég információt? A Wammy's House-ban nevelkedtem, és ott maradtam, amíg nem voltam tizenöt éves. L nem. Ez mély hatással volt rám, képes lettem alkalmazkodni bármilyen helyzethez, ha szükséges volt. Nem az számított, ha tíz vagy több áldozat volt az esetben, vagy az, hogy át vette-e a hatalmat egymillió dollár fölött; L három vagy négy másik emberen felül adta az életét az igazság üldözéséért, és az áldozata tiszteletre méltó volt. Több részletet L-lel kapcsolatban később— talán érintenek engem, és talán Kirát szintén; mindennek ellenére ami történt abban a vízválasztóban és abban, ami a Los Angeles BB sorozat gyilkosság alatt történt, hatalmas.
Mert ...
Mert ez volt az első alkalom, hogy L Ryuuzaki-ként azonosította magát.
Nem érdeklődöm annak a jellemzői iránt, hogy Beyond Birthday hogyan követte el a bűneit. Az ilyen borzalmas részletek, majd-majd elhagyhatók. Ehelyett vissza megyek, és elmondom a teljes történetet az első és a második gyilkosságtól, mert ez az, ami korán felhívta a L érdeklődését, és csábította őt harcba szállni. Ez válna ez ideje legnagyobb ügyévé. Én csak egy harmadik személy vagyok ebben, sem Near, aki arrogáns, sem Kira, aki őrült, lesz képes, hogy megmondja,én írtam ezt, hacsak nem hátrahagyom hagyom az aláírásomat az elbeszélőként, a navigátor, és a mesemondó, ami ezeknek a végén kinyílik, megjegyzem—habár fordítva, bárkinek de az a két ember, lehet, hogy az ilyen névtelenség ténylegesen egy jó dolog. Én vagyok, aki hiába halt meg, a legjobb kredence ezen értelmetlen halálnak, Mihael Keehl. Mostanában Mello-nak hívom magam, és úgy is ismernek legtöbben, de ez már egy régi történet.
Az én emlékeim élénkek, de tele vannak rémálmokkal.
