Matt befordult a sarkon, és gyors, tipegő lépésekkel vette a lépcsőfokokat. Mára már elege volt abból, hogy nála idősebb, de egyben butább fiúkkal mulassa az idejét, akik még arra se vették a fáradtságot, hogy bejárjanak az óráikra. Egy perccel ezelőtt már majnem elkapták. De csak majdnem. Ő ugyan nem fogja hagyni, hogy erőszakkal berángassák akárhová is. Azt soha. Matt gyorsabban lépdelt, remélve, hogy sikerül észrevétlenül a szobájába jutnia.
Amikor leért a lépcsőn, megdermedt, valami furcsa mormogás hangja ütötte meg a fülét. Mi a?... Ökölbe szorította a kezét. Most ugyan hogyan tudna észrevétlenül továbbmenni, amikor valaki ott van a sarok mögött? A fenébe is!
Óvakodva kikukucskált a fal mellett, hogy egy pillantást vethessen akadályára.
Ugyanabban a pillanatban egy fekete hajú fiú kapta föl a fejét. Matt elsápadt, és nem bírt elmozdulni a sarok mellől. A szemei. A fiú szemei vörösben izzottak, szinte keresztülláttak az emberen.
A feketehajú lassan pislantott, mintha nyugtázott volna valami különlegeset a fiúval kapcsolatban.
Egy másodperccel később Matt a futás mellett döntött. Volt ebben a fiúban valami... valami nem stimmelt vele, amikor Matt meglátta, legszívesebben elbújt volna, jó messze, el tőle... És most lélekszakadva rohant, nem érdekelte már, meglátják-e, vagy sem.
***
Matt vacsora közben találta ismét magán azt a vörös szemet. A barátaival evett, amikor érezte. Már megint az a nézés. Körbepislantott, és a skarlát szempár már megint ott volt. A fekete hajú fiú nézte őt a szoba túloldaláról, töprengve, ahogyan hüvelykujját vértelen ajkai között tartotta.
Matt megborzongott. Az a pillantás tele van emberi vérrel.
***
Beyond óvatosan lezárta a levelét, és halkan Roger íróasztalára ejtette. Ma éjszaka végképp lemond az L utódja-címről. Elmegy erről a nyomorult helyről, és jobb lesz, mint az a bolond, akivé nevelni akarják. Jobb lesz, mint L.
Kilépett a kapun, a szitáló esőcseppek úgy verdesték bőrét, mint megannyi, tompa végű tű. Nem vett róluk tudomást, s lelépett az úttestre. A jéghideg vízcseppek szomorúan kopogtak nyomában.
Ahogyan a fiú távolodott, észrevett valakit nem sokkal maga előtt. Egy kisfiú ugrándozott a pocsolyákban, vigyorogva önmagán.
Ugyanaz a fiú volt, akire Beyond már korábban felfigyelt, az, aki olyan különleges. Megváltoztatta útját az éjfekete betonon. „Nem kéne idekint játszanod. Nem valami biztonságos.” Jelentette ki B, közelebb lépve hozzá.
Matt felkapta a fejét, riadta nézve körül a dorgáló szavak forrása után. Összerezzent. Már megint az a vérvörös szempár.
Beyond úgy vélte, hogy a gyerek most már valószínüleg visszamegy, így továbbsétált.
„Hé!” B megállt, hátranézve a feléje futó kisfiúra. „Elmész?”
„El.”
Matt arcán egy pillanatra megkönnyebbülés suhant át, de aztán megszeppenve újra elkomolyodott. Felnézett a fekete hajú fiú szemébe, próbálva mondani valamit.
Beyond visszanézett rá, és várt.
„Tudod...” Kezdte Matt. „Szerintem egy napon te gyilkos leszel.”
Beyond halványan elmosolyodott. „Az leszek.”
Matt erővel kényszerítette magát, hogy ne kezdjen el remegni.
Beyond leguggolt, és őszintén rámosolygott a kisfiúra. „Azt hiszem kiérdemelted, hogy eláruljak neked egy apróságot.”
Matt ösztönei azt súgták, hogy a legjobb, ha meg sem szólal.
„Szóval, most elárulok egy apró titkot önmagadról.” És B vigyorgott. „Fiatalon fogsz meghalni.”
Beyond felállt, és ezzel eltűnt az éjszakában.
// Ez minden amit találtam a könyvből. ezen a részleten kívül semmi nincs belőle. //
