hiú ábránd

ja meg 12 ok amiért ne engedj el egy nőt, meg 5 jel hogy szerelmesvagy, 15 tuti tipp az egetrengető szekszuál-mámorhoz meg minden
a nagy faszt
dögöljön meg a nőklapjacafé meg a feminaponthu, amit ott látsz az mind, mind irgalmatlan nagy baromság
mert a fájdalmas igazság az:
a boldogság ára a teljesség igénye nélkül, az, hogy legalább legyen egy kétméter sgged, hat kiló csöcsöd, nulla logikus észjárásod, mínuszba hajló egyéniséged, 0.0000001 értelmes mondatod, minimum 1 db. abortuszod, 4324243 nyári """"KALAND""""-od, csivavád/yorkid/hasonló patkány dögöd, kretén indíttatásaid, abszolút semmitérő motivációd az élethez, és temészetesen egyáltalán ne töekedj arra hogy hasznos tagja legyél a társadalomnak, az érzelmi sivárság pedig teljesen alapkövetelmény.
ne legyél képes egy két milliméteres pocsolyánál mélyebb érzéseket produkálni, legyél egy érzelmi fogyatékos, szívtelen, önző, öntelt, beképzelt, kicsinyes, sekélyes, unalmas, monoton, SEMMILYEN senki, és akkor 100 hogy megkapod mindazt, amiért más már természetesen jól kihajtotta a belét helyetted.
és ebben tudod mi a legjobb?
az hogy bazdmeg akiken keresztülhajtottál mint egy szájbakúrt tank, kurvára kussolnak,mert persze még ők azok akik szálkák a te szemedben. persze neked vannak féltékenységi rohamaid, rémálmaid meg őrjöngsz mint egy szociopata állat, sírsz, meg csapkodsz, meg duzzogsz meg depizel, mintha egyáltalán tudnád is te milyen a szenvedés, meg mintha képes lennél felfogni mindazt amit mégcsak át sem kell élned mert ahhoz értesz, hogyan izoláljunk el embereket a külvilágtól és szakítsunk el a valóságtól.
gusztustalan vagy bazdmeg, meg az egész miliő amit te életnek nevezel magadkörül egy undorító száraz ratyikehely, aminek ott ülsz te a közepén mint valami fertőző mócsinggeci, és jobbra balra fröcsögöd a hülyeségedet, amiről TERMÉSZETESEN meg vagy győződve hogy tökéletesen helytálló vélemény, és nem egy idegbeteg megalomán öntelt kurva torz elképzelése arról,hogy talán ha egy héttel később baszatod meg magad az én pasimmal, akkor az felér egy vaginaszűkítéssel. ja és húsz kilóval vagy csak több nálam, és ezzel mindent elmondtam amit fel tudna mutatni az élet statisztikája, mivel minden mással negatívban vagy
csicska geci


.

kép

,,,
verebek a háztetőn

ennek semmi értelme.
miért kéne hanyagolnod, ki kér ilyet

paraszt állat.

önző kurva.

a kurvád önző.
de ezt is mondtam már

szóval
te

meg az a kurva önző kurvád

éljetek boldogan.

5gb

5 gigabyte
ennyi a boldogságom
5 giga
ennyit foglalsz el egy mappában
mindent
odatettem.

szédültem, hiányoztál

kicsit mindig hazudni kell
magamnak, hogy már nem érzem az illatod a párnán
vagy néhány itthagyott pólón
meg a parfümöd
amit nem fújtam bele a kályhába hogy belerobbanjon minden emlékfoszlányoddal együtt

meg amikor két cigarettát hozok magammal a szobába
egyet neked
és egyet a magánynak
és kopog a redőnyön a szél, mint amikor te jöttél
meg esténként a te helyedet szabadonhagyni
hogyha lefeküdnél ne kelljen felébresztened

és néha több kávét hagyni neked

mert fájt a fejem, és nem is gondoltam, hogy utoljára

nem is gondoltam hogy ez lesz az a vasárnap -minden vasárnap-
az a nap lesz, amikor arra gondolok (rád),
bárcsak ne lenne több
amiért hazudni kell egy kicsit.

a pillanatra gondol a szeretet

" a szeretet tüzében a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia"

van egy kicsi ház belül, kicsi ablakkal, kicsi ajtóval, benn pici kandalló és ágy.
a kicsi ház ablaka mindig világít, még ha sötét is van körülötte, a pici ablakon mindig kiszűrődik a fény.

lakik valaki a pici házban, pici valaki, lassan fakuló, apró emléke.

mindig fázik, mikor megfagy odakint minden, és mindig próbál meleget csinálni a kicsi kandallóval a kicsi házban.

a kicsi házat építgeti minden kedves gondolatom.
minden erővel emlékezem, hogy ne vesszen kárba a kis ház, amit neki építettem.
a kicsi házban csak ő lakik, és néha benéz néhány barát.

néha mégis elszomorodik ott bent, keserű lesz a szíve.
a kis ház csak az övé, ki sem teszi a lábát onnan, mégis, néha elfeledkezem róla hogy ott lakik, és akkor üres lesz az életem
ha nem szeretem ott bent kicsi emlékét akkor a lépések céltalanok
és összeszorul a torkom

annyira boldog vagyok ha a kicsi házra gondolok.
és annyira sokat jelent hogy még a legnagyobb vihartól is sikerült megvédenem.

szeretek mindent itt.
itt jó.
itt még minden jó maradhat.

szeretet nélkül nincsen semmi ami miatt folytathatnám a napjaimat, ha nem szeretnék mindenkit, még azt is aki átdöfi a szívem, akkor nem tudnék felkelni többé, nem lennék képes arra hogy tovább menjek, hogy menjek és szaladjak azután a szél után, amit tudom, soha nem kaphatok el, de ha elég gyorsan szaladok akkor talán együtt repülhetek vele, amíg bírja a lábam.

fáj a fejem

annyit sírtam az utóbbi 3 napban hogy elviselhetetlenül fáj a fejem
és attól is fáj hogy nemtudom mit gondoljak
mit várhatok el magamtól mindent megcsináltam amit akartam
mindenre képes vagyok erre is rájöttem
és arra is hogy nem tudok szerelmes lenni
de ez nem baj ennek örülök a legjobban tényleg ez megkönnyítette az életem
amíg nem jött ez
ennek semmi  értelme
túl erős lettem ahhoz hogy újra téged szeresselek, de túl gyenge maradtam ahhoz hogy mást tudjak
tehát ebből az következik hogy senkit sem szeretek nálad jobban, de te egy köcsög vagy, és összetapostál, meg hazudtál és ígérgettél, és megsebeztél, és végignézted ahogy elvérzik minden ártatlanságom
tönkre tudlak tenni már van hozzá elég erőm hogy ízekre roppantsalak és soha ne állj fel
de miért nem ezt akarom????????
miért nem azt érzem hogy legszívesebben a pofádba röhögnék és elsétálnék mert nyomát sem érzem pedig ezt kéne, ez lenne a normális, nem...?
a kurva életbe
a kurva kibaszott életbe
mégis mit csináltál mi a faszt csináltál amiért még mindig nem megy
TE IS NAGYON HIÁNYZOL
te is nagyon hiányzol nekem
de ha nem jössz én sem indulok el feléd
minden olyan jó volt, olyan boldog voltam és olyan szabad, annyira szerettem minden nap felkelni, mert nem volt miért félnem csak önmagamért volt minden minden az enyém volt egyedül, és annyira jó volt mindenkivel mert őket is jobban tudom így szeretni
hogy nem téged szeretlek hiába
de te miért nem tudsz elengedni miért van szükséged rám és én ezt miért tudom
nekem az fáj elviselhetetlenül hogy nem mondhatom hogy minden rendben lesz
nem lehetek ott és mondhatom hogy minden olyan lesz mint régen
ha egyszer visszajössz semmi nem lesz olyan mint régen
mert van körülöttem egy fal amit te sosem leszel képes megmászni
te túl kicsi vagy hozzá
olyan kicsi vagy és olyan kedves
ezért akarlak megvédeni mindentől amitől az erőm engedi
ettől nem tudtalak mert te választottad ezt
de annyira sajnálom, hogy ez kellett hogy történjen, de én nem tudlak téged nem szeretni és ez nekem nagyon veszélyes, ha rád nézek olyan szeretetet érzek amilyet nem szabadna és nem is lenne indokolt és félek téged szeretni mert te képtelen vagy arra hogy ezt úgy megbecsüld ahogy azt érdemelném
és én túlságosan szeretlek ahhoz hogy engedjelek hibázni
félek tőled
nagyon félek tőled
kérlek ne hiányozzak neked
mert akkor még mindig szeretsz
és akkor nekem is szembe kell néznem azzal
hogy én is szeretlek

Lágy hantú mezőkké a szikla-csípőket ki öleli sírva?

Ha én nem leszek?
Ki becéz falban megeredt hajakat,verőereket?
Ha ez a vége?
S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?
Ha ennyi sem maradt?
Ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra...
Ha én nem teszem... Pedig tényleg nagyon szerettem volna megpróbálni, csak egyvalakit megmenteni, legalább egyet a sok közül... de azt nem lehet megmenteni aki nem akarja hogy megmentsék.
Mikor lesz az amikor már nem lesz bennem szeretet, amikor már nem szeretem hogy élnek, hogy nevetnek, hogy szerethetnek, már nem szeretem ha  megcsillan a szemük
Mi értelme?
Olyan könnyű eltépni egy életet, én nem értem, miért ölnek meg valakit csak azért mert nem tudja hová tartozzon...
Annyira félek
Mi lesz mindenkivel, nem őrizhetem a lángot mindenki szemében nem emészthetem fel magam de annyira szeretném odaadni mindenem hogy vigyék akinek csak kell, mindent odaadnék csak ne legyen ennyire sötét
Olyan kevesen világítunk és olyan nagyon gyengén, egyre többen jönnek és elviszik őket, kialszanak, és eldobják őket, felzabálják és üresek és egyre többen vannak
Ha kiszúrom a szemem nem látom
Ha bedugom a fülem nem hallom
De nem hallgat el belül sosem bele fogok őrülni annyira sajnálom
Mindenkit annyira sajnálok
Nem akarom a kudarcot látni nem bírom feldolgozni nekem ez magas nem bírom elviselni
Én annyira vigyáztam az emberekre miért nem gondolkozik senki miért nem szeretnek miért nem hallgatnak magukra mindenkiben volt világosság de ma már vannak akikben egy cseppnyi sincs és érinthetetlenek
Létem ha végleg lemerűlt
Ki rettenti a keselyűt?
S ki viszi át
Fogában tartva
A Szerelmet
A túlsó partra

enigma

van.
ott van valahol, és mindent tud, anélkül hogy egyszer is el kellene mondanom. tudja mit kell mondani, és tudja hogyan, a saját hangján, azon a hangon amitől minden elhallgat belül és csak figyel. figyel, és megnyugszik.
elmerül a múlt, fehér tejbe mártja magát a fájdalom, és nem ég a gyomor, nem siet a szívverés, nem remeg a kéz.
elsimul minden gyűrődés, és elhallgat minden emlék.
elszállnak a régi illatok, a meleg érintések, beburkolja őket puha anyaggal, és törékeny létüket megóvja a nyugalom. nem zavarja el őket, hiszen tudja hogy a múlt is én vagyok. velem együtt szereti azt is, ami volt, mert anélkül nem lenne most.
semmi nem kiált már odabent, mindent tisztának érzel, nincs amit nem értenél, nincs amit ne élnél túl, mert beléd kúszik az a dallamosság, a folyamatos boldog megnyugvás.
a hirtelen előbújó mosoly a reggeli buszon, a boldogság érzése elalvás előtt, a jóleső hiány éjszakánként, a megkönnyebbülés érzése az első elkapott tekintetnél.
mondatok.
szavak.
tekintetek.
érintések.
nevetések.
hangulatok.
illatok.
pillanatok.
felfedezések.
 

this is the first day of my life

nem is tudom. nincs bennem semmi
tökre nem reménykedem semmiben, nincsenek terveim

elfogytam
de abszolút semmit nem érzek semmivel kapcsolatban
már nem is érdekel mi lesz velem, majd lesz valahogy, még sajnos a halál sem belátható időn belül fog bekövetkezni, tehát arról sem tudhatok semmit.
most lesz az ami már rég nem, nem várok semmit az élettől, és mégis így fogom élni

az egyetlen amiért bejárok suliba is mert ott vannak a többiek
na meg a grafika miatt

totál népműv vázlat

téli népszokások, ünnepek

asszonyi ünnepek
- november fonás farsangig, tilos borbálakor, luca, karácsony 2 napján
-andrás napi böjt 3 szem búza, 3 csepp víz (úristen)
-jóslások katalin borbála luca
-lucanapjáró bővebben dec13

karádzsony
-fáról
-napforduló
-betlehemezés

regölés dec 26
-miez
-dalok meg cucc

hejgetés dec31
-miez
-csángók medzsikje

miniszentek dec 28
-embereket vernek
-szarünnep
-mié

újév napja
-miértmost
-mitsinálnak azonkívül hogy bebasznak mint a disznó
-hagyományok virslivel

vízkereszt jan6
-miez
-honnan ered
-minek is kell ez
-gyökerek

farsang vízkereszttől hamvazószerdáig
-micsinálnak
-télűzés
-információhaul

balázsjárás gergelyjárás
-micsinálnak
-miért csinálják
-szokásos

+ apró infók, érdekességek, egyéb pici hagyományok, országon belüli eltérések, ki mit eszik hol szarik, puszipuszi állatijóvagy virág ötös vége

 https://www.inf.u-szeged.hu/~tanacs/cserkesz/szokas/sztel.html    forrásom

nem volt több színe

a pirosnak
csak piros volt máshogy nem láthattam
sem kéknek sem zöldnek
és mégis
fekete volt
már elvérzett mielőtt
eszembe juthatott volna vizet önteni belé
és megalvadt rajta
a kétség és
a bizonytalan
pedig nem volt más
kékben
csak én,
és nem öntöztem
a pirosat feketének
láthattam mielőtt
még azzá lett
volna.

a filozófiából nem lehet megélni

mit lehet szeretni?
szinte mindenki nemtől és kortól függetlenül felteszi magának a kérdést előbb vagy utóbb, helyzettől függően bármelyik verzióját. engem az érdekel leginkább mit válaszolnak maguknak.
mit válaszolsz magadnak, ha felteszed magadnak a kérdést, akarom hogy szeressen? akarom hogy pont ő, vagy bárki odaadja nekem önmagát?
mi alakítja a választ?
ez lehet hogy szubjektív vélemény, de egyenlőre rövidke életem során ezt szűrtem le, de ebben az is közrejátszhat hogy nem vagyok a tipikus mai ideál, sem belsőleg, sem külsőleg, közel sem állok ahhoz a lányhoz aki után megfordulnak az utcán, néha seggfej vagyok, és rajtam kívül senki nem tudja ki vagy milyen vagyok valójában.
mit lehet szeretni?
szeretni mindent lehet. igazán szeretni önmagadat lehet.  ha valakihez kötődsz, akkor azt azért teszed mert benne is él egy darabka belőled, tudod hogy ha valamit értékelsz, ő is hasonlóképpen tesz majd, esetleg közös az érdeklődésetek, érdekel a véleménye, a gondolatai mikéntje, ugyanazokat a filmeket néztétek, ugyanazt a zenét hallgatjátok, a verziók végtelenek. ezek az alapvető dolgok. ha valakiben ott vagy te is, azt szeretni is tudod. DE. 
DE, ŐSZINTÉN SZERETNI, az már más dolog. őszintén és szinte magadon és erődön felül szeretni csak az egyedit lehet. csak azt lehet amiben látod a szépet, amiben csak te látod a szépet. amit tudhatod hogy a saját látásmódoddal szeretsz, és nem máséval. ez olyan, mint mikor látsz egy tök nonszensz képet, amit te úgy érzed kifejez mindent amit magadban elfojtottál, de más csak egy halom színes pacát lát, vagy színkompozíciót, de te helyeket, vagy eszméket látsz benne, és ezért szereted jobban, mert jobban megérted. az kell amiről tudod hogy azért szereted mert te szeretni tudod, és nem azért mert pont ilyen van a pornóban, vagy a címlapon, pont ilyen jár minden koncertre, vagy minden révpartira a pult elé szívószálat tekergetni. azt tudod szeretni amit a hibáival együtt szeretsz. akkor van érték a kezedben, ha tudod, és te tudod, nem a haverok, meg a barinők, neked kell tudnod, hogy minden vélemény ellenére, látod önmagad, jobban mint valaha, általa jobban ismered a lépéseidet, és tisztábbak a gondolatok, hogy van kire dőlni, ha ellöknek, ne számítson más, mert csak a tiéd kell hogy legyen, és ezt engedned kell, mert ez a legtöbb amit magadért megtehetsz, hogy nem ásod el magad a világ véleménye kedvéért. köpködhetnek ezren és ezren, de akkor kell a legmagabiztosabban tudnod hogy kurvára erősebb vagy ezeknél.
de ehhez fel kell nőnöd. ehhez az kell hogy ne csak a borítóig olvasd a könyvet. vagy ne állj meg a küszöbön. ha ajtót nyitnak, vagy menj be, vagy sétálj tovább a következőhöz, de viccből ne kopogtass be senkihez, mert lehet hogy ott várnak valakire, aki nem csak unalomból ugrik fel egy csengetés erejére. ha túl gyenge vagy ahhoz hogy képes légy kiállni önmagad mellett, hogy kitarts amellett aki vagy, és a kicsi részed mellett, amit másban megtaláltál, akkor nincs esélyed. ha van benned elég lelkierő, ha akarsz látni, és nevetni, ha máshogy akarod hallani a hangokat, ha új színeket akarsz látni, új ecsettel festeni, és akár  tudni, hogy egyszer elkopik, de míg olyanra festi a világot ahogy magadban látod belülről, akkor nem engedhetsz be senki mást. nem engedheted hogy hagyd magad. nem teheted meg senkivel, hogy a nyakára teszed a kötelet, csak azért, mert épp a te kezedbe adta. kifacsarhatod belőle minden cseppjét az élni akarásnak, vagy megölheted benne azt a részt ami te vagy, de ezzel magát az embert csonkítod meg, egy életre.
lehet hogy többé nem tud a saját ágyában aludni. nem tud a falra képet ragasztani. nem szereti többé a madarakat. nem akar többet énekelni. nem akar majd éjszaka filmet film után nézni. nem látja szépnek a holdat, mert minden ami te voltál benne, keserű lesz. nem teheted.
főleg akkor nem, ha már egyszer megtörtént vele.
minél többet vesznek el belőle, annál szürkébb lesz a kép
mert szeretni mindent lehet, de önmagadat igazán.
szeretni mindent lehet, és őszintén szeretni a legnehezebb dolog, mert ahhoz túlságosan is észnél kell lenni, ha már egyszer beléd ette magát az átlag véleménye.

rájöttem

rájöttem basszameg
rámtört
hirtelen belém hasított a felismerés
hogy a szekszuális életem meghalt ezzel a kapcsolattal együtt
és hogy mostantól erről is magam gondoskodom
de
ÚR ISTEN
amikor két hétig tartod magad és kezdesz rájönni hogy mennyi mindenre képes vagy egyedül is, rád rúgja az ajtót a kedvenc pornómegosztód és az arcodbadörgöli hogy "hát haver, erről a farokról lecsúsztál, remélem élvezted amíg még volt"
MIÉÉÉRTTT MIIÉÉÉRTT KELL NEKEM EZT KIÁLLNOM
VIBRÁTORT AKARNAK NEKEM ELADNI !!!!!!!!!!!
úúúrr issteenn miiéért emberek miért nem fojtotok meg inkább egy kanál ecetesuborkában
azt a kurva az a segg felülmúlhatatlan miért érjem be szarabbal
úr isten mit veszítettem azt a kurva, az az ember egy kétlábon járó erotikus fantázia volt, és most nézze meg mindenki
ÉÉÉKÉdéDAJÉFLJLnljwlNfbwlnlnlgnfanflg
GJGASGSLJABFV RLAHGIOJJN HIDSGH OHGIOWOHIHGRFNJKNFAKGLFGIOQHNDAKRJGPIOBGLRNE   RIEKGHAAH PWJUFHB ORHREIOHG KURQHG Q

kezdődik

a következő fejezetben nem te vagy a főszereplő, de ez is rólad szól, ugyanúgy mint a többi.
az egész félbetört életem.
többet számított mint gondolnád, többet számítok mint gondolnád
ez a filmszakadás az esti buli közepén, ez lesz az a rész, amire nem emlékszem majd. ezt akarom elfelejteni. ezt a következő fejezetet akarom hogy kitörlődjön, erre nem lesz szükségem.
elestem de fel kell állnom, mert fellöktél bazdmeg
de azért sem fogok
én nem fogok térden csúszni
vagy igen, és könyörögni fogok, és baszogatni, és magyarázni
nem
nem.
ez a valóság, de én nem akarok rá emlékezni.
értem ne harcoljon senki mert nem nyerhet, a kurva anyját minek szeret amikor én nem tudom.
egyszerűen értsd meg, nem tudlak szeretni nem
nagyon sajnálom hogy erre pazaroltad az érzéseidet, de én nem tudlak szeretni
téged sem
és hozzád se tudok érni
nem tudok beletúrni a kurva hajadba, mert egyszerűen nem érzek semmit érted?
irántad nem
baszd meg a szeretetedet nekem nem kell, van elég bajom enélkül is, én mást szeretek értsél meg ne próbálkozzatok már, egyikőtöket sem tudom szeretni
hiába nem vagy egy primitív állat, és bírlak
de kurvára nem tudlak szeretni, mert szeretek én, tudok szeretni de nem titeket, egyikőtöket sem, de valakit tudok, sajnálom de őt szeretem ott, látod? ott ül az asztalnál a barátnőjével.
épp elnyomja a csikket.
őt.
mit mit csinálok, semmit. csak szeretem nem fogod fel? nem vagyunk együtt. nem látod? nem, nem mondtam meg neki. tudja. nem. mégsem tudja. ha tudná akkor nem ülne ott az asztalnál. ha tudná...
ha tudná nem tudná elviselni
mert mostantól
úgy szeretem hogy az fáj, úgy szeretem hogy beleroppanna ha tudná
neki nem kell hogy szeressék, neki csak a mutatóba hozott szeretlekezések meg a kurvasok pénz kell, neki az kell amit már kipróbáltak 10en a nyáron
neki a mások levetett cipője kell
mert márkás és ki van mosva
de attól még beleizzadt az a nyolc ember aki felvette és járta
járja ő is
büdösen is szeretni fogom

menned kell

ha álmodsz, ott leszek. ha sírsz, ott leszek. ha hiányzom, ott leszek.
megteszem érted amire nem vagyok képes
elengedlek, hogy visszajöhess.
hogy hazatalálj.
tudd hogy szeretlek. szeretünk. szeret a ház, és szeret a takaró.
szeretünk mindannyian, amihez csak a kezem elér.
haza fogsz találni. ne félj. légy boldog, és légy csalódott.
ne felejtsd el, hazavárlak.
én mindig hazavártalak.
csak gyere.
nem számít meddig sírnak utánad a falak, és meddig fakulnak a régi levelek és fotók.
sosem felejtenek el téged, és nem felejtik ébredésed a hajnalok, álmod az éjszakák, tested melegét az ébredések, félelmed az ébrenlétek, mosolyod a délutánok, szemeid a napsütés,  könnyeid az eső, lépésed a kövek, nyomod a letört fűszálak, érintésed a bőr, szavaid a sebek, döntéseid a papír, emléked a szív.
addig él  világ, míg te is ott vagy benne.
addig szépek a napok, amíg még visszhangot ver benne hogy valamikor te töltötted meg őket.
keress meg.
ha megtaláltál, megérted.
ott vagyok.
tudod jól.

őszintén?

gyűlölöm hogy ilyen hülye vagyok. hogy széttépem érted a lelkem, és te még akkor is csak azt kéred tőlem hogy ha kellesz nekem, akkor haljak bele a fájdalomba. hogy végig kelljen néznem hogyan teszed tönkre magad és hogyan veszel semmibe. egyszerűen nem tudom elfogadni miért hazudsz magadnak és miért félted ennyire a kamuvilágodat, miért nem nyitod ki a szíved annak aki már mindent feladott érte. én nem csak egy jólhangzó név vagyok az ismerőseid között, nem csak egy-két együtt megivott kávé, nem csak a kényszerszeretet és nem csak az illúzió ami ha összetörik üres maradsz. én vagyok a seb a karomon, én vagyok a kétlábon járó fájó áldozata a viszonzatlan szerelemnek. én vagyok a hajnali járaton alvó érettségiző, én vagyok a kocsikerék alá szorult kavics. én vagyok minden ami átlagos és minden ami megszokott. minden vagyok, amit csak látsz, én vagyok. engem keresel szemekben, az én hangomat akarod hallani a többiek szájából, az én mondataimat akarod mondani, az én érzelmeimmel akarsz mást szeretni.
de tudod mit?
sosem leszel én. sosem szerethetsz az én szeretetemmel mást. sosem kaphatja meg más azt amit én adtam neked, hiszen te egy pillanatig sem bírnád azzal a kevés örömmel járó elviselhetetlen bizonytalanságot, fájdalmat, szomorúságot, magányt, bizalmatlanságot.
tönkreteszel, és én még mindig arra várok hogy észrevegyél. elmész magad mellett miközben önmagad keresed.
azt kívánom légy boldog. azt kívánom hallgass az eszedre. azt kívánom mindig találd meg a helyes utat, ha el is engeded a kezem, amit már véresre karcolt a kétségbeesett szorítás.
elfáradtam. én tudom mostmár hogy a héten ennek az életnek ami itt lobog bennem kialszik a lángja.
ez volt az utolsó hibám, az utolsó, hogy szeretlek.
legalább nem üres szívvel megyek el. de el kell mennem, neked pedig nem szabad majd, hogy fájjon.
tudnod kell hogy nem azért megyek el, mert nem voltál nekem elég ahhoz hogy visszatarts. az életem a tiéd volt, és ha neked nem kell, hát taposd össze a kicsi vacogó szívem, és kotord a sarokba a szilánkjait. de akkor engedj meghalnom. engedd hogy ne szenvedjek tovább. erre nincs más kiút.
kérlek, kérlek, engedd hogy örökre elmenjek, hisz ha nálad nincs, sehol sincs helyem.
egyszer talán rájössz, hogy jobban éget a hiányom, mint ezer tüzes kés a szívedben, de én kértem hogy engedj elmúlni, ne haragudj magadra.
én kérem, hogy vess véget neki, mert neked adtam az életem, és már tudom hogy így kell lennie.
ez nem búcsú. arra még lesz pár napom.
de neked ne fájjon, ha így döntöttél, ez a következménye, miért halogatnád.
felelősséggel tartozol azért amit megszelidítettél.

de legalább neked is véged

újjáéledtem volna érted

már nem érdekel mi lesz veled
nem érdekel ki szeret majd ha én nem leszek
nem érdekel fázol e reggel mikor elindulsz munkába
nem érdekel a lázad, meg a köhögésed
nem érdekel kivel akarsz boldog lenni
nem érdekelnek az érdekeid
nem érdekel a véleményed
nem érdekelnek a barátaid
nem érdekelnek az érzéseid
nem érdekel mit miért csinálsz
nem érdekel hazajössz e még
nem érdekelnek a vicceid
nem érdekel a nyomorod
nem érdekel kivel fekszel össze
nem érdekel kivel alszol
nem érdekel hányszor vágod belém a kést
nem érdekel hogy fáj
nem érdekel hogy sírsz
nem érdekel hogy falnakmész
nem érdekel hogy hiányzom
nem érdekel hogy pótolsz
nem érdekel hogy semmibe veszel

mert téged sem érdekelt sosem.

égzengés, földindulás

Mikor beléd csap a villám, de túléled, azzal nyugtatnak hogy kétszer ugyanoda nem vág be a ménkű.
Minek is hazudnék, terápiás céllal írok, kimehetne belőlem ez a sok elpenészedett rettegés, a szorongás, a mitgondolnak mások és társai.
De nem megy ki.
Már megint szorít a gyomrom, lázas vagyok azthiszem
Hányingerem van
Mi mehet?
Mi mehet?
Miért nem tudod?

Éhesek viadala

Az utca 14. száma alatt élő versenyző, Fatniss Everbeen, hölgyeim és uraim !
Megjelent a pódiumon.
Versenyzőnk 18 éves, nőnemű.
Kapcsolatban él a zöld színű, és szőrös Seyben Gustavval, akit nap mint nap elfogyaszt, majd különleges módon, az úr újratermelődik, így versenyzőnk sosem  éhezik társaságában!
A hölgy erőssége a figyelemelterelés.
Fizikuma zsíros, masszív, és rendkívül lapos.
FATNISS ! HÖLGYEIM ÉS URAIM !
A viadal elkezdődött!
A Versenyzők elindultak. Többen taposóaknákra léptek, a környező faluk kiestek !
Te jó ég.. Fatniss, a 14.es versenyző falatozni kezdett... Elfogyasztja versenytársait...
Egyre nagyobb és nagyobb... Mint egy flekk.
Most hullámzani kezdett. Növekszik.
Gyökeret eresztett a pályán!
A Viadal történelmének első megállapodását láthatjuk.
Többen öntözni és nyalogatni kezdték Fatnisst.
ÚR ISTEN.. ez.. ez lehetséges?... Akik megnyalták a hatalmas monstrumot, hozzátapadtak, és mint virágszirmok díszítik a 14.es házszám versenyzőjét...
LEVELEKET NÖVESZTETT!!!
Több, apró hajtás jött ki a testén, néhol nagyobb leveleket növesztett, és lassan úgy fest, megérik a munka gyümölcse.
Csapkod a leveleivel.. Vajon milyen metamorfózis tanúi vagyunk most?!
Apró hangokat hallat.. várjunk.. mi ez?
Az égen egy távoli, apró pont tűnt fel, és sziszeg.
Egyre több.
Ezek néma kacsák...?
TÖBB MINT 2200 NÉMA KACSA LEPTE EL FATNISS TESTÉT, AKIK FELSZIPPANTJA ŐKET MAGÁBA...
ÉS FOROG!
MICSODA GYÖNYÖRŰ VIRÁG!

Alkonyat-Kanfogyatkozás

-Tudom mi vagy. És nem érdekel, mennyire veszélyes, mennyire nem helyes. Veled akarok lenni.
Mondtam. A szívem észveszejtő gyorsasággal dobogott, kapkodtam a levegőt. A hideg acélkék szemekbe bámultam és egy kevés félelemmel vártam a választ.
-Mondd ki, Béla Szván. Hangosan. Mi vagyok én?
-Köcsög. Egy köcsög vagy, Rebwárd.
-Igen. És mit eszünk mi?
-...
-MONDD... HANGOSABBAN ! -kiáltott rám, parancsoló és türelmetlen hangon. Megigazította WS Teleshopos hallókészülékét, maximumra tekerve a hangerőt.
-SEGGET!!!! SEGGET ESZTEK !!
-Igen... ez vagyok én.. egy ragadozó. Gyilkos vagyok Béla. A családom és én másképp élünk. Csak bio-segget eszünk. Szeretjük a friss ízét. És meg kell vallanom... Soha nem akartam még így seggbekóstolni valakit mint téged.
Arcomat elöntötte a forróság, amikor megnyalta szája szélét... aztán a fülét. Aztán a másikat is. Hosszú nyelvével megnyalta a közeli fákat. Nem tudta neki ellenállni. Hideg, fényes testének vonzereje magával ragadott.
-Megmutatom az én világomat. Velem tartasz, Béla Szván?
Egy percig sem hezitáltam. Felültem sikamlós nyelvére.
Elrepített kisvárosunk minden szegletébe. Elrepültem a Coop felett, a Kismatyizó Kocsma járdapizzákkal tarkított terasza felett, István bácsi disznó hízlaldája felett.
Hirtelen visszarántott a valóságba Rebwárd szürcsölése. Ahogy a Coke Zeroját iszogatta a Penny Market bejárata előtt, a neonfény megvilágította szalmaszín haját. Megtörölte száját, pörköltszaftot spriccelve arcomra.
Igen. Beleszerettem Rebwárd Kánelbe. Első találkozásunk emléke életem legszebb pillanatai közé tartozik. Rebwárd. Erős és titokzatos. Hűvös és nedves.
Igen.
Nyálkás teste nem bírja a sót. Hiszen ő egy meztelencsiga.
Ez az egyetlen gyengepontja. És a hallása. És néha horkol. Meg nem emelhet nehezet. Székrekedése van. De most komolyan. Egy kibaszott kripli... de olyan forró és szekszi..
-Harapj meg Rebwárd.
- :O........................... De miért Béla???
-Olyanná akarok válni mint te.. hogy örökké együtt lehessünk.
-Okcsá. - Mondta.
Mivel nem voltak fogai, éreztem hogy rámcuppan hatalmas szájszevével, majd lassan felkúszik szőrös lábamra, és csatlakozik a testemhez...
Soha nem vetetem le magamról életem szemölcsét... vagyis
szerelmét.