Csendben figyelsz mögöttem, tán azt gondolod, nem hallak
Mert belemélyültem, őrülten írok, egyre szélesedő árok
Alakul ki köztünk, én már rég másra vágyok
Hol vannak a tanárok, kik megmondták nekem, hogy mit kell tennem?
Hol vannak az álmok, mikért sokszor tűzbe mentem?
Hová tűntek el, mondd meg, hol rontottam el? Nem találtam hibát, pedig átnéztem ezerszer a leckét,
Nem tudtam, hogy ki lát meg, hogy kinek veszem el a kedvét
Hamar felejtettem, mégis a múlt, mint legót szedett szét
Apró darabokra, így lettem gyermek játéka
Amit akkor megfogadtam, utamon ma is vezet,
cérnaként a labirintusban, magammal hoztam, húztam
Elveimért mindent megtettem, békében, háborúban, jóban-rosszban
Fellapoztam könyvem, utolsó sorig az összes betűt
Rájöttem a lényegre, de már túl sokba került
Egy élettel több, kevesebb, neked ez számít?
Nem tudod miért, de csak őt keresed, pokolba csábító
Látomás, láthatatlan áldássá vált félelem
Már rég megtettem volna, de túl gyáva vagyok,nem merem
Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz, semmi se mindegy
Amíg lehet, addig változz, fáj, de bűneidre ébredj
Megint késő, várhat bánat és az agyamban a zárlat
Lehajtom fejem, nagy nehezen, de belátom hibámat
Felszáradtak az esőcseppek, szenvedtek a levelek
A szél elmosta őket, nincs már mögöttem, kit szeretek
Mert beleőrültem, egyedül állok, tovább írok
A tanárok rég eltűntek, tanácsok helyett csak sírok intenek
A hibát megtaláltam, lelkemben a kisgyerek
Elmondaná, de nincs kinek, végtelen sínek
Vezetnek kitéve mindennek, védtelen szívek
Újabb csapásokkal érkeznek, de kinek mennyit érhetsz meg
Annyira szeretnek, meg is gyűlölnek, ha hasonlítasz rájuk
Rád találnak, hogyha ragaszkodsz, elüldöznek
Állj meg vagy örökre tűnj el, túl sok bűnjel látszik
Arcod piros, tested fázik, kérdésem kínos, hiányzik valami??
Miért reszketsz, magadnak sem mered bevallani
Megöl a tudat, megfojtod magad, ezt meddig bírod még tartani
Egy hajnali szívverés mellett néztem ahogy elmész, igen
Későn döbbentem rá, mit tettem, mit kellett volna tennem .
A kép hallgat, az emlék mesél,
Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,
Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,
Akkor se felejtsd el, hogy VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK.
Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,
Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,
Akkor se felejtsd el, hogy VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK.
ez nem egy olyan bejegyzés lesz ami akármin is változtat, vagy segít, vagy megmutat. csak gondoltam leírok mindent amire emlékszem és amit megér ez a kapcsolatunk, az első, és kitudja, talán az utolsó is.
jót és rosszat vegyesen?
megkaptuk! kurvára megkaptuk
mindketten gyerekesek voltunk, és mindketten csak magunkkal foglalkoztunk, és állatira nem jöttünk rá időben hogy ezzel csak a másikat bántjuk, és ezzel magunkat is.
semmi értelme annak hogy most összevissza hisztizzek, csak bánom ezt az egészet.
na de ennek itt nincs helye kezdjünk is bele.
május 6.
életem a mai napig leginkább becsült emléke talán, és a legjobb tévedés amit elkövettünk :)
ez után elkezdődött az amit most állati hosszú lesz leírnom. de gazdagon illusztrált bejegyzés lesz, szóval megpróbálom minél korhűbben megcsinálni.
ezt a számot ajánlom az elejéhez : https://www.youtube.com/watch?v=CKhu7pDjarY
megszereztem az órarended. egy hétig bennem volt a gyomorideg, és emlékszem a vikinek egy pizzát úgy kellett belém ordibálnia xd minden nap beszéltünk, és aztán hazajöttem. persze teljesen véletlenül veled futottam össze a buszmegállóban, mint mondtam " TELJESEN VÉLETLENÜL", és megkértelek maradj a következő buszodig. aztán jöttek a többiek, megvolt a kis társaság, tökjól elvoltunk, és az lett a végkifejlet hogy megkérdeztelek, itt aludnál-e, ha már elvagyunk. te persze igent mondtál, és ebből lett az hogy hajnali 4-5ig kinn beszélgettünk fűzfasoron, majd a vízműnél. emlékszem mindig meséltél, és mondtad hogy ezt még soha senkinek nem mondtad el, és egészen megnyíltál, ahogy egy barátságban lehet. hazaértünk hozzánk, lefeküdtünk az ágyamba, és tovább beszélgettünk. akkor volt először hogy megfogtad a kezem, és úgy aludtunk el.
soha nem voltam boldogabb mint veled ez azlatt az egy év alatt, nyuszi :3
ezek után ugyanúgy beszélgettünk, és elindult rendkívül hosszadalmas sms-ezésünk. minden nap felhívtál 2-3szor emlékszem, és hülyeségekről beszéltünk, meg arról mi történt, meg minden. aztán persze találkoztunk, minden héten, és hétvégén, itt aludtál nálam, és beszélgettünk, mindig hajnalig, hol a kertben a holdat nézve, hol az ágyban, akárhol. sírtál te is, és én is sírtam sokszor, és még többet röhögtünk egymás hülyeségein. kicsúszott néhány komolytalan szeretlek, és sokszor volt hogy valamiben nem értettünk teljesen egyet de ez nem számított.
június 6.
itt aludtál nálam. másnap magyarból volt vizsgám. ami ötös lett, és annak külön örülhettem :) na de nem ez a lényeg, hanem hogy aznap este te, én, a brigi, a csaba, a stölcz elmentünk vandálkodni. t kiszakítottál egy táblát és beállítottad az út közepére XD megfogtad a kezem. először sétáltunk így az utcán. hazajöttünk, kiültünk a kertbe. te leterítettél, én pedig mondtam hogy ne csináljunk hülyeséget.
ezek után eljártunk kristályba, beszélgetni, és itt jön a következő linkem : https://www.youtube.com/watch?v=Avx35Mjkkhw
baromira elvoltunk, és mindig heinekent ittunk, mert nekem az a kedvencem, vagy tuborgot mert azt pedig te szeretted. ott smároltunk először nyilvánosan, és halálosan leszartuk hogy ki néz ki minket mert nem volt fontos más véleménye. mert mi boldogok voltunk együtt és onnantól fogva meg mindenki leszophat.
elmentünk szelídre, és ott kezdtél megszeretni (elmondásod szerint) és akkor láttalak először fázni, mert nagyon hideg volt, és előtte mindig csak meleged volt. és mulatósra táncoltunk a szittyótéren, és egyenpólót vettünk, és kiültünk a tópartra. hazafelé pedig a kocsiban az öledben feküdtem, és annyira örültem hogy vagy nekem, folyamatosan csak ezt hallgattam : https://www.youtube.com/watch?v=qdEzBw9k7zk
és sírtam mert annyira jó érzés volt hogy mellettem vagy. te pedig simogattad a hajam, és olyan nyugodt volt az egész és idilli, amilyen csak veled lehet. :D " viharom falatom" :3
jaaa és kaptál tőlem egy hörcsögöt :DD
aztán mikor hazaértünk csináltunk egy smiley-sütit ami baromira finom volt, és azt játszottuk hogy teleereszettük a szánkat vízzel és kiköptük mert hátravetett fejjel elég nehéz (lehetetlen) lenyelni xd
kapcsolatunk itt kezdődött. és tartott egészen egy évig, sok veszekedéssel, és hihetetlen nagy sértésekkel, bántással, de még több támogatással, beszélgetéssel, szeretettel, élménnyel és persze veled.
megismerhettelek, azt aki vagy valójában, és ezért hihetetlenül hálás vagyok neked. és azért mert szerettél, és mikor beteg voltam akkor el sem mozdultál mellőlem. és mikor sírtam akkor átöleltél és őszintén láttam a fájdalmat a szemedben, és mindig azt mondtad hogy "semmi baj kicsi, itt vagyok, nem hagyom hogy sírj, nem akarom hogy mellettem szomorú legyél"
ahogy elkezdődött az iskolaév, egyre több gondunk volt. nekem a beilleszkedéssel, és azzal hogy új helyre kerültem, neked pedig ezek miatt velem, mert ideges voltam, mindennel bajom volt, és cseszegettelek. itt kezdődött az, hogy nem láttam semmit amit látnom kellett volna. te pedig szelíd, gyermeki tekintettel néztél rám továbbra is, azokkal a hatalmas barna szemeiddel, és nem értetted miért romlik ez az egész, pedig makacsul szerettél, én pedig viszont szerettelek, a mai napig mindenemnél jobban, de ezt nem láttad mert nem bizonyítottam.
" NÉMÁN AKAROK ÁLLNI, HA MÁR EZT ELMONDTAM NEKED
MEGSÜKETÜLNI GYORSAN, NE HALLJAM MIT TETTEM VELED
MEGVAKULNÉK INKÁBB, NE LÁSSAM KÖNNYBEN A SZEMED
VÉGÜL MEGHALNÉK HOGY VISSZAADJAM ÚJRA AZ ÉLETED "
minden folytatódott, egyre hülyébb voltam, és te is egyre hidegültél el tőlem, teljesen érthető módon.
és akkor jött az év vége. a nyár tele ígérettel.
motoros találkozó.
két kecskeméti nyikhaj srác, részegen. aztán pedig én a facebookon. nyilvánvalóan nem jó párosítás, azt is szem előtt tartva hogy hülye voltam akkor, és azt akartam hogy figyelj rám. hogy jobban figyelj és félts.
ezzel pedig épp az ellenkezőjét értem el. elhatároztad hogy elmész dudikra és megcsalsz, mert fájt amit csináltam és hogy azthitted már nem te vagy a legfontosabb a szememben és a legjobb, és hogy meg akarlak csalni, mert nem szeretlek annyira.
szakítottál.
utána megbeszéltük hogy szünetet tartunk. pofont a szarnak, de így is eltöltöttünk egymással a szünetünk alatt 3 nagyonszép napot, mert elmentünk a dunára és szétcsíptek a szúnyogok, és élveztük a langyos időt és azt hogy együtt vagyunk, és nincs semmi gond, mint régen :)
DUDIK.
megcsaltál.
ezek után minden olyan gyorsan történt. egy hétig fel sem akartam fogni hogy mi történik velem. ebben az időszakban, a számhoz illően, minden nap veled álmodtam.
aztán eljöttél.
tegnap előtt.
rendbe akarom hozni.
látni akarom azt a reményt a szemedben amit adtam.
és amit elvettem.
amit hibáztam.
ami tegnap történt.
amit ezerszer elkövettem.
köszönöm neked kicsi világom, hogy megmutattad nekem mi az az élet ! nagyon vigyázz magadra. még találkozunk, ebben biztos vagyok.
Remélem újra látom még azt a hívó égi fényt, ami tegnap éjjel rám talált!
Álmomban angyalt láttam, szállt, és én szárnyak nélkül követtem őt, bármerre járt.
Tegnap rólad álmodtam,
Pedig már régen nem szoktam.
Álmomban angyalt láttam, szállt, és én szárnyak nélkül követtem őt, bármerre járt.
Tegnap rólad álmodtam,
Pedig már régen nem szoktam.
szeretlek. és ez ilyen egyszerű. ez csak egy töredék azokból amit együtt megcsináltunk, és amit átéltünk. elengedni soha nem fogom, és visszahozni pedig nem tudom. de másikat még kezdhetünk. teljesen másikat. csak idő kell hozzá. szia, nyuszi.
.
