rájöttem

rájöttem basszameg
rámtört
hirtelen belém hasított a felismerés
hogy a szekszuális életem meghalt ezzel a kapcsolattal együtt
és hogy mostantól erről is magam gondoskodom
de
ÚR ISTEN
amikor két hétig tartod magad és kezdesz rájönni hogy mennyi mindenre képes vagy egyedül is, rád rúgja az ajtót a kedvenc pornómegosztód és az arcodbadörgöli hogy "hát haver, erről a farokról lecsúsztál, remélem élvezted amíg még volt"
MIÉÉÉRTTT MIIÉÉÉRTT KELL NEKEM EZT KIÁLLNOM
VIBRÁTORT AKARNAK NEKEM ELADNI !!!!!!!!!!!
úúúrr issteenn miiéért emberek miért nem fojtotok meg inkább egy kanál ecetesuborkában
azt a kurva az a segg felülmúlhatatlan miért érjem be szarabbal
úr isten mit veszítettem azt a kurva, az az ember egy kétlábon járó erotikus fantázia volt, és most nézze meg mindenki
ÉÉÉKÉdéDAJÉFLJLnljwlNfbwlnlnlgnfanflg
GJGASGSLJABFV RLAHGIOJJN HIDSGH OHGIOWOHIHGRFNJKNFAKGLFGIOQHNDAKRJGPIOBGLRNE   RIEKGHAAH PWJUFHB ORHREIOHG KURQHG Q

kezdődik

a következő fejezetben nem te vagy a főszereplő, de ez is rólad szól, ugyanúgy mint a többi.
az egész félbetört életem.
többet számított mint gondolnád, többet számítok mint gondolnád
ez a filmszakadás az esti buli közepén, ez lesz az a rész, amire nem emlékszem majd. ezt akarom elfelejteni. ezt a következő fejezetet akarom hogy kitörlődjön, erre nem lesz szükségem.
elestem de fel kell állnom, mert fellöktél bazdmeg
de azért sem fogok
én nem fogok térden csúszni
vagy igen, és könyörögni fogok, és baszogatni, és magyarázni
nem
nem.
ez a valóság, de én nem akarok rá emlékezni.
értem ne harcoljon senki mert nem nyerhet, a kurva anyját minek szeret amikor én nem tudom.
egyszerűen értsd meg, nem tudlak szeretni nem
nagyon sajnálom hogy erre pazaroltad az érzéseidet, de én nem tudlak szeretni
téged sem
és hozzád se tudok érni
nem tudok beletúrni a kurva hajadba, mert egyszerűen nem érzek semmit érted?
irántad nem
baszd meg a szeretetedet nekem nem kell, van elég bajom enélkül is, én mást szeretek értsél meg ne próbálkozzatok már, egyikőtöket sem tudom szeretni
hiába nem vagy egy primitív állat, és bírlak
de kurvára nem tudlak szeretni, mert szeretek én, tudok szeretni de nem titeket, egyikőtöket sem, de valakit tudok, sajnálom de őt szeretem ott, látod? ott ül az asztalnál a barátnőjével.
épp elnyomja a csikket.
őt.
mit mit csinálok, semmit. csak szeretem nem fogod fel? nem vagyunk együtt. nem látod? nem, nem mondtam meg neki. tudja. nem. mégsem tudja. ha tudná akkor nem ülne ott az asztalnál. ha tudná...
ha tudná nem tudná elviselni
mert mostantól
úgy szeretem hogy az fáj, úgy szeretem hogy beleroppanna ha tudná
neki nem kell hogy szeressék, neki csak a mutatóba hozott szeretlekezések meg a kurvasok pénz kell, neki az kell amit már kipróbáltak 10en a nyáron
neki a mások levetett cipője kell
mert márkás és ki van mosva
de attól még beleizzadt az a nyolc ember aki felvette és járta
járja ő is
büdösen is szeretni fogom

menned kell

ha álmodsz, ott leszek. ha sírsz, ott leszek. ha hiányzom, ott leszek.
megteszem érted amire nem vagyok képes
elengedlek, hogy visszajöhess.
hogy hazatalálj.
tudd hogy szeretlek. szeretünk. szeret a ház, és szeret a takaró.
szeretünk mindannyian, amihez csak a kezem elér.
haza fogsz találni. ne félj. légy boldog, és légy csalódott.
ne felejtsd el, hazavárlak.
én mindig hazavártalak.
csak gyere.
nem számít meddig sírnak utánad a falak, és meddig fakulnak a régi levelek és fotók.
sosem felejtenek el téged, és nem felejtik ébredésed a hajnalok, álmod az éjszakák, tested melegét az ébredések, félelmed az ébrenlétek, mosolyod a délutánok, szemeid a napsütés,  könnyeid az eső, lépésed a kövek, nyomod a letört fűszálak, érintésed a bőr, szavaid a sebek, döntéseid a papír, emléked a szív.
addig él  világ, míg te is ott vagy benne.
addig szépek a napok, amíg még visszhangot ver benne hogy valamikor te töltötted meg őket.
keress meg.
ha megtaláltál, megérted.
ott vagyok.
tudod jól.

őszintén?

gyűlölöm hogy ilyen hülye vagyok. hogy széttépem érted a lelkem, és te még akkor is csak azt kéred tőlem hogy ha kellesz nekem, akkor haljak bele a fájdalomba. hogy végig kelljen néznem hogyan teszed tönkre magad és hogyan veszel semmibe. egyszerűen nem tudom elfogadni miért hazudsz magadnak és miért félted ennyire a kamuvilágodat, miért nem nyitod ki a szíved annak aki már mindent feladott érte. én nem csak egy jólhangzó név vagyok az ismerőseid között, nem csak egy-két együtt megivott kávé, nem csak a kényszerszeretet és nem csak az illúzió ami ha összetörik üres maradsz. én vagyok a seb a karomon, én vagyok a kétlábon járó fájó áldozata a viszonzatlan szerelemnek. én vagyok a hajnali járaton alvó érettségiző, én vagyok a kocsikerék alá szorult kavics. én vagyok minden ami átlagos és minden ami megszokott. minden vagyok, amit csak látsz, én vagyok. engem keresel szemekben, az én hangomat akarod hallani a többiek szájából, az én mondataimat akarod mondani, az én érzelmeimmel akarsz mást szeretni.
de tudod mit?
sosem leszel én. sosem szerethetsz az én szeretetemmel mást. sosem kaphatja meg más azt amit én adtam neked, hiszen te egy pillanatig sem bírnád azzal a kevés örömmel járó elviselhetetlen bizonytalanságot, fájdalmat, szomorúságot, magányt, bizalmatlanságot.
tönkreteszel, és én még mindig arra várok hogy észrevegyél. elmész magad mellett miközben önmagad keresed.
azt kívánom légy boldog. azt kívánom hallgass az eszedre. azt kívánom mindig találd meg a helyes utat, ha el is engeded a kezem, amit már véresre karcolt a kétségbeesett szorítás.
elfáradtam. én tudom mostmár hogy a héten ennek az életnek ami itt lobog bennem kialszik a lángja.
ez volt az utolsó hibám, az utolsó, hogy szeretlek.
legalább nem üres szívvel megyek el. de el kell mennem, neked pedig nem szabad majd, hogy fájjon.
tudnod kell hogy nem azért megyek el, mert nem voltál nekem elég ahhoz hogy visszatarts. az életem a tiéd volt, és ha neked nem kell, hát taposd össze a kicsi vacogó szívem, és kotord a sarokba a szilánkjait. de akkor engedj meghalnom. engedd hogy ne szenvedjek tovább. erre nincs más kiút.
kérlek, kérlek, engedd hogy örökre elmenjek, hisz ha nálad nincs, sehol sincs helyem.
egyszer talán rájössz, hogy jobban éget a hiányom, mint ezer tüzes kés a szívedben, de én kértem hogy engedj elmúlni, ne haragudj magadra.
én kérem, hogy vess véget neki, mert neked adtam az életem, és már tudom hogy így kell lennie.
ez nem búcsú. arra még lesz pár napom.
de neked ne fájjon, ha így döntöttél, ez a következménye, miért halogatnád.
felelősséggel tartozol azért amit megszelidítettél.