Éhesek viadala

Az utca 14. száma alatt élő versenyző, Fatniss Everbeen, hölgyeim és uraim !
Megjelent a pódiumon.
Versenyzőnk 18 éves, nőnemű.
Kapcsolatban él a zöld színű, és szőrös Seyben Gustavval, akit nap mint nap elfogyaszt, majd különleges módon, az úr újratermelődik, így versenyzőnk sosem  éhezik társaságában!
A hölgy erőssége a figyelemelterelés.
Fizikuma zsíros, masszív, és rendkívül lapos.
FATNISS ! HÖLGYEIM ÉS URAIM !
A viadal elkezdődött!
A Versenyzők elindultak. Többen taposóaknákra léptek, a környező faluk kiestek !
Te jó ég.. Fatniss, a 14.es versenyző falatozni kezdett... Elfogyasztja versenytársait...
Egyre nagyobb és nagyobb... Mint egy flekk.
Most hullámzani kezdett. Növekszik.
Gyökeret eresztett a pályán!
A Viadal történelmének első megállapodását láthatjuk.
Többen öntözni és nyalogatni kezdték Fatnisst.
ÚR ISTEN.. ez.. ez lehetséges?... Akik megnyalták a hatalmas monstrumot, hozzátapadtak, és mint virágszirmok díszítik a 14.es házszám versenyzőjét...
LEVELEKET NÖVESZTETT!!!
Több, apró hajtás jött ki a testén, néhol nagyobb leveleket növesztett, és lassan úgy fest, megérik a munka gyümölcse.
Csapkod a leveleivel.. Vajon milyen metamorfózis tanúi vagyunk most?!
Apró hangokat hallat.. várjunk.. mi ez?
Az égen egy távoli, apró pont tűnt fel, és sziszeg.
Egyre több.
Ezek néma kacsák...?
TÖBB MINT 2200 NÉMA KACSA LEPTE EL FATNISS TESTÉT, AKIK FELSZIPPANTJA ŐKET MAGÁBA...
ÉS FOROG!
MICSODA GYÖNYÖRŰ VIRÁG!

Alkonyat-Kanfogyatkozás

-Tudom mi vagy. És nem érdekel, mennyire veszélyes, mennyire nem helyes. Veled akarok lenni.
Mondtam. A szívem észveszejtő gyorsasággal dobogott, kapkodtam a levegőt. A hideg acélkék szemekbe bámultam és egy kevés félelemmel vártam a választ.
-Mondd ki, Béla Szván. Hangosan. Mi vagyok én?
-Köcsög. Egy köcsög vagy, Rebwárd.
-Igen. És mit eszünk mi?
-...
-MONDD... HANGOSABBAN ! -kiáltott rám, parancsoló és türelmetlen hangon. Megigazította WS Teleshopos hallókészülékét, maximumra tekerve a hangerőt.
-SEGGET!!!! SEGGET ESZTEK !!
-Igen... ez vagyok én.. egy ragadozó. Gyilkos vagyok Béla. A családom és én másképp élünk. Csak bio-segget eszünk. Szeretjük a friss ízét. És meg kell vallanom... Soha nem akartam még így seggbekóstolni valakit mint téged.
Arcomat elöntötte a forróság, amikor megnyalta szája szélét... aztán a fülét. Aztán a másikat is. Hosszú nyelvével megnyalta a közeli fákat. Nem tudta neki ellenállni. Hideg, fényes testének vonzereje magával ragadott.
-Megmutatom az én világomat. Velem tartasz, Béla Szván?
Egy percig sem hezitáltam. Felültem sikamlós nyelvére.
Elrepített kisvárosunk minden szegletébe. Elrepültem a Coop felett, a Kismatyizó Kocsma járdapizzákkal tarkított terasza felett, István bácsi disznó hízlaldája felett.
Hirtelen visszarántott a valóságba Rebwárd szürcsölése. Ahogy a Coke Zeroját iszogatta a Penny Market bejárata előtt, a neonfény megvilágította szalmaszín haját. Megtörölte száját, pörköltszaftot spriccelve arcomra.
Igen. Beleszerettem Rebwárd Kánelbe. Első találkozásunk emléke életem legszebb pillanatai közé tartozik. Rebwárd. Erős és titokzatos. Hűvös és nedves.
Igen.
Nyálkás teste nem bírja a sót. Hiszen ő egy meztelencsiga.
Ez az egyetlen gyengepontja. És a hallása. És néha horkol. Meg nem emelhet nehezet. Székrekedése van. De most komolyan. Egy kibaszott kripli... de olyan forró és szekszi..
-Harapj meg Rebwárd.
- :O........................... De miért Béla???
-Olyanná akarok válni mint te.. hogy örökké együtt lehessünk.
-Okcsá. - Mondta.
Mivel nem voltak fogai, éreztem hogy rámcuppan hatalmas szájszevével, majd lassan felkúszik szőrös lábamra, és csatlakozik a testemhez...
Soha nem vetetem le magamról életem szemölcsét... vagyis
szerelmét.

Adrienn ötven árnyalata

Az alkony épp megsuhogtatta hűvös szárnyait Amerika szabad és csodálatos horizontján, és a Kaliforniai paprika illata lengte be a hatalmas toronyház legnagyobb tárgyalótermét.
A hosszú, robusztus mahagóniasztal egyik végén ültem, izzadtam.
Idegesen a fülem mögé  gyömöszöltem egy tincset és a körmöm alól kapargattam a piszkot az asztal alatt, hogy komoly és tekintélyes tárgyalópartnerem ne láthassa.
Adrienn Deutchland...
Az A.D. Enterprájsziz end holdingz cég feje. És van medencéje.
Tekintete úgy cikázott rajtam, mint ötéves hülyegyerek az óvodaudvaron.
Tengerkék szeme áthatolt rajtam, átvágott a cherokee fölsőmön, a tian-ling melltartómon 1500 forintért, és a 80kilónyi zsíron ami a testemet borítja.
Éreztem ahogy a forró erotika és a szúrós izzadtságszag megtölti a levegőt. Orromból diszkréten kipöccintettem egy kifejlett, felnőtt fikuszt, majd megtisztítottam torkom a slejmtől.
-Dagadt Anasztézsa... megőrjít ahogy harapdálod az asztal lábát. Meg kell hogy büntesselek.
Mély, bariton hangja visszhangot vert a hatalmas teremben, és a hanghullámok amiket a hangszálaival  képzett tökéletes torkában, elindították a nyáltermelésem.
Ahogy a kemény fát rágtam, a forgácsok repkedtek körülöttem, a szálkák belementek a nyelvembe, és még a nyálam is folyt, Ő egyre inkább fészkelődött a széken. Láttam rajta, nagyon nagy erőfeszítésébe telik hogy ne nyúljon magához, és vakarja meg a seggét azon nyomban.
Olyan hatalmas... el sem hiszem hogy természet ilyen hatalmas és hosszú dolgot hozott létre.
Rendkívül magas ember.
-Igen... edd meg nekem Anasztézsa.
CSATT. CSATT. CSATT.
Ahogy a hátzsírom csattogott, miközben mozogtam, egyre beljebb rágtam magam a bútorban, egyre jobban izzadtam. Hurkáim között kisebb tavak képződtek, és orrom hegyéről zafírként tündöklő drágakövekként csöpögtek testnedveim.
Adrienn ekkor felállt az asztaltól.
Határozott léptekkel elindult felém... nyakkendőjét meglazította, és letolta nadrágját.
-Istenem, igen ! IGEN! -Kiáltotta, ahogy tökéletesen kimunkált lábait behajlítva ráült a sarokban található, egzotikus páfrányra.
-PRRRRRRRRRRRTY
Tekintetem odavillant, a tökéletes ötven árnyalatnyi fosra, amivel megszínezte a Madagaszkár erdeiből importált páfrány leveleit, és ekkor éreztem, hogy ő az az ember, aki bármit megtehet, és mégis... elgyengül attól, amit nyújthatok neki.
Aztán szültem egy gyereket és együtt éltünk.
Vége.