KIVÁLTSÁGOS TEKINTET Ő, TEHÁT SEGGFEJNEK TEKINTHETŐ

tisztesség? nem kell.

na most mivel megintcsak egyoldalú beszélgetésbe kezdek mélyen tisztelt blogommal, nem várom hogy majd választ kapok szerintem amúgy is megválaszolhatatlan kérdéseimre, dehát bassza meg, egyszer élünk, és én most úgyhatároztam hogy kurvára itt baszom el ezt a pár precet az én egyetlen és megismételhetetlen, egyre rövidebbnek ígérkező életemből xd
mi a baj ezzel a kurva világgal ???
MI A FASZOM BAJ VAN AZ EMBEREKKEL???  mi a rohadt isten retkes faszáért jó az, ha átgyalogol mindenkin és közben ÉN KÖSZÖNÖM MEG, hogy megtisztelt azzal hogy a homlokomra köpött aztán jól szétkente, mert még ezt sem érdemeltem meg egy olyan emberi drágakőtől mint őnagysága, valamilyen szinten mondjuk én is megérnék egy misét, de hát hiú ábránd, hogy bármi is változna attól hogy akkor én behúzom fülem farkam, és csúszok a padlón nyálcsorgatva megalázkodva A KURVA ANYÁDAT BAZD MEG HA IGAZ EZ A KURVA ANYÁD AKKOR REMÉLEM ELTÖRÖD MINDEN VÉGTAGOD ÉS A KANKÓ ROHASZTJA LE A HARMADIK LÁBAD TE TETŰ

THIS IS MY KINGDOM, COME

VEN JÚ FÍL MÁ HÍÍT, LUK IN TÚ MÁJ ÁJZ,
ICC VER MÁ DÍMÖNSZ HÁÁJD ICC VER MÁ DÍMÖNSZ HÁÁJD


partiba basztam magam. nemtudom hogy most rosszul érezzem-e magam egyáltalán, vagy röhögjek egy jó magyarossat az egész képtelen életemen xd

ma baszottul nem csináltunk semmit egésznap, de én azé röhögtem, mert tök nagy gengszterré avanzsálódtam, meg mert meg lett tárgyalva hogy mc soon, az emszí súúún. :D:D


tegnap teázni voltunk svikkel.
ÉS KÖVETTEK A JARDOK !!

valószínűleg azért, mert házsártos életet éltünk, mert SZÉT VAGYUNK BASZVA xddd

ja és a csípőm se hazudik, baszadékok ~

still the road keeps on telling me to go home

Gyors léptei után felcsapódott a vizes sár, lélegzete rövid életű párafelhőket szórt a nyirkos, nehéz levegőbe, ahogy körmei a talajba kaptak minden szívdobbanásnál.
Felvette a szél ritmusát, úgy lélegzett ahogy a fák levelei között szökött tovább a levegő, úgy futott hogy az előtte fekvő járatlan út végtelennek tűnt. Az eső hideg ostorként hullámzott végig a hátán, de nem állt meg, egy pillanatra sem. Éhes volt. Magányos. 
Nem volt családja többé, nem voltak társai, nem volt felelősséggel érte senki és semmi. Még az erdő is kivetette magából. 
Menekült mert élni akart. Menekült, mert azt súgta az ösztöne.
"Menj innen, addig ne állj meg amíg bírja a lábad. Ha kell, addig szaladj amíg már a semmi talajába süppedsz bele"
Fogaival önmagát marta éjszakánként, ahol érte tépte a bőrét, kaparta, rúgta, harapta, mintha csak ki akarna belőle bújni. Úgy tűnt mintha megveszett volna, és már csak az az istenverte állati ösztön tartotta volna lábon. Elhagyta a büszkeség, és elhagyta minden remény. Elfelejtett mindent, mert el kellett felejtenie. Égett minden mozdulat, szakadásig feszült minden idegszál.
Négy lábon járó éhség volt. 
Piszkosszürke prémmel borított önvád.
Mocsárbarna szemű gyűlölet.
Fekete-körmű magány.
Nem nézett vissza többé.
Aszfaltot taposott felhorzsolt mancsaival. Szembefordult az egyre távolodó fényszórókkal. Pupillái kitágultak, szívverése lelassult. Abbamaradt. Elmúlt. Mintha csak szétrobbant volna egy neoncső a lámpában, hirtelen minden fény lekapcsolt benne.
Az eső sistergése hallgatott el először. Majd eltűnt a szél hasító rohanása is. Tompább lett a csontjaiba költözött sajgó fájdalom. Elhallgatott a vér dübörgése a füleiben. 
Látta elrohanni maga mellett a páros fényeket, látta a hirtelen kanyarodó autókat, de mindene egyszerre elnehezült. Ólomként dermedt ereibe a vér.
Halk morgás kezdett bugyogni a torkából, ami lassan keserves nyüszítésbe csapott át.

Aztán üvöltött.

Üvöltött belőle az ösztön, üvöltött belőle a nyers erő. Az egyedüllét dalát dalolta, amit az ő népe már létezése óta jól ismer. Űzött vadak együttesen sírtak fel kölykeikért ebben a hangban, fűszálak és fatörzsek hajlottak meg az ember önző vágyainak szolgálatában.
Egy soha nem volt kutya, egy szolgaságot nem ismerő lélek szakadt ki aznap este és szállt el a szántás melletti mellékút betonján. Egy szabad szív hasadt bele az életbe. Egy a világ szerint ostoba állat adta fel a harcot azon az éjszakán.
Hogy utána már csak egy összetört csontokkal tűzdelt szőrmekupac, és egy opálosra olvadt narancs szempár maradjon belőle.
Éhen halhatott, vagy egyszerűen eljöhetett az ideje is. Nem tudom.

De vele egy olyan életet veszített a föld, ami a végső pillanatig szerette ezt a mocskos létezést, és minden szemetet amit elé mosott a csatorna, csak éppen a bolygó fordult ki a lába alól.