Ébren vagyok, de nélküled mintha az agyam máshol lenne, szabadságon,
és kábé a szemem kiesik olyan fáradt vagyok, mert nem tudok nélküled aludni.
Csodálatos lény vagyok, komolyan, erre még telefonon képes vagy bunkó lenni, mikor hiányzol, bár 2 nap után elég gáz hogy már ennyire lemerülök egyedül. Tudom hogy neked a hátad közepére se kellenék jelenleg, és most éveket bírnál ki nélkülem anélkül hogy kettőnél többször eszedbe jutnék, de önző vagyok és lerángatlak ide, és úgyis itt maradsz, pattanásig feszítve a húrt mindenkinél, bár itt, nálunk senkit nem zavarsz, és már fel vannak háborodva ha közlöd hogy haza kéne menned.
Szar ez így.
Most elhatároztam hogy ma már nem hívlak fel többet, de nagyon úgy néz ki hogy még egyszer fel foglak.
Nem hagyom hogy haragban aludj el.
paraszt <3
