"Amit te láttál, azt még nem mutattam senkinek
Ha nem láthatlak többé a lelkem semmi nem menti meg
Melletted ébredni, az olyan mint megszületni
Ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni
A tűz itt bennem hatalmas de mégsem éget
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted
Azt teszem mindennap ezt te tudod a legjobban
Ha engem őrzöl akkor szívedben a legjobb van"
Ha nem láthatlak többé a lelkem semmi nem menti meg
Melletted ébredni, az olyan mint megszületni
Ha két test összeolvad, azt már nem lehet megszüntetni
A tűz itt bennem hatalmas de mégsem éget
Én nem megkapni akarlak, hanem megszenvedni érted
Azt teszem mindennap ezt te tudod a legjobban
Ha engem őrzöl akkor szívedben a legjobb van"
Azt mondják abból lesznek a legjobb dolgok amikre nem számítunk. Ami eszünkbe sem jutott volna, azok a lehetőségek amikkel nem számítottunk, amikről nem is tudjuk hogy vannak. Nincs a világon olyan aki talán hálásabb a véletlennek mint én.
Ha akkor nem mozdulok ki itthonról, és nem vagyok pont jókor jó időben, nem találkozok Veled.
Már nagyon rég nem találkoztunk, és sok mindent kellett mesélnem. És ugyanúgy meghallgattál mint régen, még mindig Te voltál az egyik legjobb barátom. És a mai napig Te vagy az. Igaz, hogy ez után a találkozás után féltem hogy többé semmi nem lesz olyan mint régen, és már Rád sem számíthatok majd ha minden szarul jön ki... de mégsem így lett. Itt maradtál nálam, és azon az éjszakán először fogtad meg a kezem, de azóta sem engedted el. Nem tudom minek köszönhetem, talán ezt is Neked, lehet hogy magamnak, a sorsnak, bárminek, de nem tudnám megköszönni, ha minden erőmet beleadnám, még akkor sem. Hozzád nem írtam verset, nem rajzoltam színes képeket, és nem mondtam képeslapra illő szövegeket, de nincs is rá szükség. Te megmutattad hogy érdemes élni, hogy milyen az mikor valakiért darabokra szakadnék, mikor a napok úgy repülnek hogy csak perceknek tűnnek az órák, hogy nem vagyok egyedül mint idáig mindig, hogy talán megérdemellek. Úgy érzem hogy melléd kevés vagyok, de nem tudok többet adni önmagamnál, viszont látni hogy Téged ez boldoggá tesz, hogy nevetsz, hogy mosolyogva ébredsz...megfizethetetlen érzés. Soha nem gondoltam hogy ilyen nehéz elengedni valakit, hogy így lehet kötődni valakihez. Hogy van olyan, aki olyan mint én, aki kiegészít, aki nélkül nem hangzanak őszintén a szavak a számból. Minden kapcsolatban van fájdalom, és vannak könnyek, és én képes vagyok túl lépni ezeken, mert szükségem van rád. Csak akkor érzem magam otthon mikor ott vagy mellettem. Még nem mondom hogy meghalnék ha nem lennél itt, de ha örökre itt hagynál, akkor igen. Tudom hogy nem hiszed el, de többször jutsz eszembe mint én neked, bár ezt nem tudhatom.
Köszönöm hogy megmentettél önmagamtól, köszönöm hogy megmutattad hogy engem is lehet szeretni, hogy mégsem vagyok teljesen haszontalan. Fogadom hogy amíg szükséged van rám, melletted leszek, és nem okozok csalódást, minden titkodat a sajátomként megtartom, és nem hazudok soha.
Nekem annál több nem kell, mint amennyit te adsz, mert mindenből a legjobbat kapom.. csak annyit kérek hogy légy boldog, mert én mindent megteszek hogy az legyél
Egy szóval kifejezve, közhelyesen, nyálasan, de őszintén:
Szeretlek. (:
