néha csak ülök, az asztali lámpa narancssárga fénye mellett, és gondolkozom, de sosincs jó vége, mindig felidegesítem magam olyan dolgokon amik nagyobbak nálam, de mégis érintenek, a társadalmon, a normákon, a félrenevelt embereken.
a média tönkretesz, cukormázba mártott pornó.
és ezen nőnek fel a mai gyerekek.
mi meg nézhetünk hogy mi lesz ebből a csődtömegből, és hogy hol tartunk.
hát kérem szépen, a szarrá manipulált nép, és az elnyomott igazságok mellett azokkal, akik nagypofájúan köpködik a saját igazukat, aminek az első felében elmondják hogy mi a gond, utána azt is hogy mit kéne tenni, de a megvalósításhoz, vagy egy normális, kevésbé apokalipszis-szerű ötlethez már nehezen jutnak hozzá.
ezek vagyunk mi, magyarok.
van egy külső társadalmi réteg, ami azt mutatja hogy minden happy, minden fasza.
utána jön a média hatalma alatt álló birkanyáj, akik tökéletesek, és tökéletesen perverz és undorító hátsó szándékkal rendelkeznek, ez mindegyikükben megvan, csak ők azok, akik a szemünkbe mosolyognak, a 32 fogas Colgate mosollyal, utána pedig elkapnak és megerőszakolnak egy sötét utcában, vagy rózsaszínbe öltözve vonulnak fel Budapesten a jogaikért.
utána a politika ellenségei. kurva erős elvekkel, és hatalmas nemzeti öntudattal, csak ha éppen háborúra kerülne sor, akkor azzal ellentétben hogy előtte naponta azt hallgatjuk tőlük hogy a kormány szar, és fegyvert fognak, rendbe hozzák, visszaszerzik, megcsinálják, ezzel ellentétben, amikor az aszfalton áll a marhák vére, akkor a pincében kuksolnak, és fosnak hogy mi lesz a kis szaros életükkel, mert nekik a háború=dicsőség, és azt hiszik hogy 2méter körátmérőjű sörhassal mindenre képesek.
jönnek a politikusok. hazugsággal körbedíszített kibaszott nagy épületben ülnek, és valójában nem arról vitatkoznak hogy mivel lehetne a nép utolsó vércseppjének kiszippantása nélkül kimászni a szarból, hanem hogy milyen kocsit utaltassanak ki legközelebb a miniszterelnöknek, és milyen kampányplakáttal örvendeztessék meg a szemünket legközelebb. mert a parlamenti szék kurva kényelmes, senki nem szállna ki belőle harc nélkül .
utána azok, akiknek igazuk van, de senki nem hallgat rájuk, akik a szemünkbe mondják hogy "ne higgyetek nekik, ne menjetek utánuk, legyetek önmagatok " ilyenből nagyon kevés van, abból pedig még kevesebb akik közülük nem csak a stílus majmolása miatt "tartoznak" úgymond ide, hanem mert ugyanígy gondolják, és ha kell, képesek lennének tenni is a cél érdekében.
utána vannak akik csenben otthon ülnek, ki sem mozdulnak, szürkén, és figyelik hogy húz százfelé az ország. mert ők félnek.
nagy vonalakban ennyiből állunk, és a kisebbséget és egyéb kedves itt élőt nem is említettem, akik hozzájárulnak az erkölcs, a gondolkodásmód, a gazdaság, és az ország gyarapodásához.
írta ezt egy 15 éves gyerek, én . -.-
