árrrrrrrgg...
soha de soha többé nem iszom alkoholt XDD
SOHA !
érzem hogy megyek lefelé értelmileg meg hülyeségeket csinálok.. XDDD
milyen dolog az hogy írok két méternyi szöveget basszus és ELKÜLDÖM.
amikor az van benne amit mindenképpen megpróbáltam kimondatlanul hagyni..
basszus akkora állat vagyok hogy az nem igaz.. XD
kösz vodka (Y)
kedden megyek le bertához :W
és boldogok leszünk.
lemegyünk dunára, röpködünk azt megyünk vissza .
xD
őszi szünet fail. xD
már megint nemtudom mitcsináljak.. xD
elméletilen jövőhéten szombaton is házibuli lesz nálunk ( amit nem én találtam ki hanem mindenki úgy gondolta hogy legyen akkor is egy )
szóval igen.
ez egy egyhétig tartó pia utálat és allergia.. XD
ott van másfél liter boroskóla a szekrényen, az mi ?! XD
ez rosszz ezt nemszabad hee...
áttértem a zöld marlboro-ra mert egészségesebb.. ( nem röhög ) :DDD
egyébként is le akarok szokni a piáról, a cigiről és a bulizásról.
nekem úgy fog égni a pofám ha lemegyek egyházára.... úúúúú XDDDDD
2011. október 30., vasárnap
2011. október 28., péntek
2011. október 16., vasárnap
......
' nem kérlek légy enyém örökké
mégis hozzád szól dalom
úgysem élhetünk örökké
egy percig lennék oltalom '
mégis hozzád szól dalom
úgysem élhetünk örökké
egy percig lennék oltalom '
2011. október 15., szombat
az esőcseppek halkan folytak le az ablaküvegen.
odabent hideg volt, és nagyon sötét... semmit nem láttam.
az egyetlen fényforrás az utcalámpa derengése ami éppen elért a házig.
-ilyenkor jönne jól a fűtés - gondoltam, miközben a párkányon könyököltem és bámultam hogy milyen üres is minden, a város, és hogy nyáron mennyire más volt még, amikor mindenhol emberek járkáltak, hangosan beszélgettek, és egy pár másodpercig én is részt vettem a pezsgésben és az örömükben.
de most ősz van.
-sosem szerettem ezt a nyirkos időjárást.
hallottam a hátam mögül.
de mikor megfordultam, nem volt ott senki.
- ahogy általában .. már megint itt vagy. csak azt hadd kérdezzem meg, hogy a valóságban miért nem vagy ott amikor kellenél ?
- én ott vagyok. de sosincs szükséged rám.. adj egy jelet, és veled maradok
- nem. ez nem te vagy. sosem mondanál nekem ilyet.
- igaz... hiszen ez csak egy vágyálom
fel kell ébrednem !
felálltam és futni kezdtem az ajtó felé.
zárva.
kívül volt a kulcs.
el is felejtettem hogy elmentek...
betörtem az üveget. a szilánkok hangos csörömpöléssel törték meg a csendet, és ökölbe szorított hideg ujjaimon szinte égetett a vér melegsége.
kivágtam az ajtót és rohantam.
le az utcán, át a központon. üres minden.
-hová tűntek az emberek ?
könnyűnek éreztem magam. már nem tudom mióta futottam, de nem éreztem fáradtságot csak a pengeként hasító hideg, párás levegőt.
hajnalodott.
még nem látszott a nap a horizonton, de az éjjel feketeségét felváltotta a hajnal unalmas, és magányos szürkesége.
megálltam.
-már nem otthon vagyok...
hallgatóztam, és egy halk, érdes dallam ütötte meg a fülem. fém húrokat pengető ujjak.
hamis volt és nagyon halk. rosszul hangolt gitár. de valahogy húzott magához, hát követtem.
egyre világosabb lett, a lábam csúszkált a nedves aszfalton. követtem a zenét.
itt is üres minden.
az ablakok bedeszkázva, az üvegeken nem látni be a portól.
mi történt a világgal ? hogyan kerültem ide ... ?
elestem. nem akartam felkelni többé. jó érzés volt átadni magam a gondoltaimnak, amik éveken át fojtogattak és sarokban tartottak. eluralkodtak rajtam az álmaim, a saját világom, ahol mindig is bezárva éltem, és megvédtem magam mindentől ami ráébresztett volna arra hogy már nem vagyok gyerek. hogy felelősséggel tartozom. hogy hibákat követtem el. hogy egyszer mindennek vége.
valaki felhúzott a földről.
- segíts.. -leheltem.
éreztem hogy hátam egy falhoz támaszkodik, lábaim összecsuklanak alattam.
fáztam. nagyon hideg volt.
de legalább már nem voltam egyedül.
ez megnyugtatott. elégedettséggel töltött el hogy van ott valaki mellettem.
kinyitottam a szemem és láttam hogy mellettem ül.
ő volt az.
a zene is tőle jött.
ő mentett meg önmagamtól.
hirtelen megállt bennem az ütő és forróság öntötte el az arcom. féltem.
de egyszerűen nem tudtam magam rávenni hogy megszólaljak, csak annyit nyögtem ki hogy köszönöm.
egy szomorú mosoly volt a válasz, teli szánalommal és zavarral.
nem tud elviselni, és mégis segített. szégyelltem magam. szégyelltem hogy gyengének lát..
a kezeimet nézte.
az üveg összeszabdalta, és eddig nem is éreztem hogy mennyire fáj.
nem kérdezett semmit, de láttam hogy nem érti hogy mi történt.
- betörtem az üveget.
- miért ? - kérdezte, de nem nézett rám, csak bámult maga elé és a pengetőjével babrált.
- mert be voltam zárva. ki akartam jutni.
- hogy kerültél ide ?
- nem tudom. nem emlékszem.
a pillantása égetett. nem tudok neki hazudni. soha nem voltam képes rá.
- miért segítettél nekem ? - kérdeztem. tudtam hogy nem fog javamra válni a válasz, de tudnom kellett.
- mert szükséged volt rá. barátok vagyunk.
- azok..
már nem éreztem dacot amikor ezt mondta. nem volt bennem elég akaraterő és energia hogy harcoljak ellene. úgysem tehettem semmit. csak csalódott voltam.
csak néztem rá, néztem az ismerős arcot, aminek minden apró kis részlete beleégett az emlékezetembe.
- mit csináltál idekint ? és hogy találtál meg ?
- kint voltam a teraszon. és láttam ahogy elesel. azt hittem felkelsz, de nem mozdultál. ugye nem miattam csináltad ?
- mit ? - néztem értetlenül.
- az egészet. - a kezemre mutatott, a lehorzsolt térdemre, és a maszatos arcomra.
nem válaszoltam.
nem tudtam hogy valójában miért is csináltam.
- el akartam futni az érzéseim elől, azt hiszem. de tudtam hogy lehetetlen...
sóhajtott, és a fejét csóválta.
mit égetem magam ? miért mondom ezt el neki ?
és mégis. bízom benne. minden megy tovább ezek után is ugyanúgy.
- sajnálom.
ezzel a mondattal állt fel mellőlem, és én elindultam vele, de félúton eltűnt mellőlem, és mikor visszatértem, újra jártak az autók, az emberek, és újra ugyanolyan volt a világ, mint amilyen akkor volt mikor még én is részt vettem benne.
odabent hideg volt, és nagyon sötét... semmit nem láttam.
az egyetlen fényforrás az utcalámpa derengése ami éppen elért a házig.
-ilyenkor jönne jól a fűtés - gondoltam, miközben a párkányon könyököltem és bámultam hogy milyen üres is minden, a város, és hogy nyáron mennyire más volt még, amikor mindenhol emberek járkáltak, hangosan beszélgettek, és egy pár másodpercig én is részt vettem a pezsgésben és az örömükben.
de most ősz van.
-sosem szerettem ezt a nyirkos időjárást.
hallottam a hátam mögül.
de mikor megfordultam, nem volt ott senki.
- ahogy általában .. már megint itt vagy. csak azt hadd kérdezzem meg, hogy a valóságban miért nem vagy ott amikor kellenél ?
- én ott vagyok. de sosincs szükséged rám.. adj egy jelet, és veled maradok
- nem. ez nem te vagy. sosem mondanál nekem ilyet.
- igaz... hiszen ez csak egy vágyálom
fel kell ébrednem !
felálltam és futni kezdtem az ajtó felé.
zárva.
kívül volt a kulcs.
el is felejtettem hogy elmentek...
betörtem az üveget. a szilánkok hangos csörömpöléssel törték meg a csendet, és ökölbe szorított hideg ujjaimon szinte égetett a vér melegsége.
kivágtam az ajtót és rohantam.
le az utcán, át a központon. üres minden.
-hová tűntek az emberek ?
könnyűnek éreztem magam. már nem tudom mióta futottam, de nem éreztem fáradtságot csak a pengeként hasító hideg, párás levegőt.
hajnalodott.
még nem látszott a nap a horizonton, de az éjjel feketeségét felváltotta a hajnal unalmas, és magányos szürkesége.
megálltam.
-már nem otthon vagyok...
hallgatóztam, és egy halk, érdes dallam ütötte meg a fülem. fém húrokat pengető ujjak.
hamis volt és nagyon halk. rosszul hangolt gitár. de valahogy húzott magához, hát követtem.
egyre világosabb lett, a lábam csúszkált a nedves aszfalton. követtem a zenét.
itt is üres minden.
az ablakok bedeszkázva, az üvegeken nem látni be a portól.
mi történt a világgal ? hogyan kerültem ide ... ?
elestem. nem akartam felkelni többé. jó érzés volt átadni magam a gondoltaimnak, amik éveken át fojtogattak és sarokban tartottak. eluralkodtak rajtam az álmaim, a saját világom, ahol mindig is bezárva éltem, és megvédtem magam mindentől ami ráébresztett volna arra hogy már nem vagyok gyerek. hogy felelősséggel tartozom. hogy hibákat követtem el. hogy egyszer mindennek vége.
valaki felhúzott a földről.
- segíts.. -leheltem.
éreztem hogy hátam egy falhoz támaszkodik, lábaim összecsuklanak alattam.
fáztam. nagyon hideg volt.
de legalább már nem voltam egyedül.
ez megnyugtatott. elégedettséggel töltött el hogy van ott valaki mellettem.
kinyitottam a szemem és láttam hogy mellettem ül.
ő volt az.
a zene is tőle jött.
ő mentett meg önmagamtól.
hirtelen megállt bennem az ütő és forróság öntötte el az arcom. féltem.
de egyszerűen nem tudtam magam rávenni hogy megszólaljak, csak annyit nyögtem ki hogy köszönöm.
egy szomorú mosoly volt a válasz, teli szánalommal és zavarral.
nem tud elviselni, és mégis segített. szégyelltem magam. szégyelltem hogy gyengének lát..
a kezeimet nézte.
az üveg összeszabdalta, és eddig nem is éreztem hogy mennyire fáj.
nem kérdezett semmit, de láttam hogy nem érti hogy mi történt.
- betörtem az üveget.
- miért ? - kérdezte, de nem nézett rám, csak bámult maga elé és a pengetőjével babrált.
- mert be voltam zárva. ki akartam jutni.
- hogy kerültél ide ?
- nem tudom. nem emlékszem.
a pillantása égetett. nem tudok neki hazudni. soha nem voltam képes rá.
- miért segítettél nekem ? - kérdeztem. tudtam hogy nem fog javamra válni a válasz, de tudnom kellett.
- mert szükséged volt rá. barátok vagyunk.
- azok..
már nem éreztem dacot amikor ezt mondta. nem volt bennem elég akaraterő és energia hogy harcoljak ellene. úgysem tehettem semmit. csak csalódott voltam.
csak néztem rá, néztem az ismerős arcot, aminek minden apró kis részlete beleégett az emlékezetembe.
- mit csináltál idekint ? és hogy találtál meg ?
- kint voltam a teraszon. és láttam ahogy elesel. azt hittem felkelsz, de nem mozdultál. ugye nem miattam csináltad ?
- mit ? - néztem értetlenül.
- az egészet. - a kezemre mutatott, a lehorzsolt térdemre, és a maszatos arcomra.
nem válaszoltam.
nem tudtam hogy valójában miért is csináltam.
- el akartam futni az érzéseim elől, azt hiszem. de tudtam hogy lehetetlen...
sóhajtott, és a fejét csóválta.
mit égetem magam ? miért mondom ezt el neki ?
és mégis. bízom benne. minden megy tovább ezek után is ugyanúgy.
- sajnálom.
ezzel a mondattal állt fel mellőlem, és én elindultam vele, de félúton eltűnt mellőlem, és mikor visszatértem, újra jártak az autók, az emberek, és újra ugyanolyan volt a világ, mint amilyen akkor volt mikor még én is részt vettem benne.
the poison that runs trough her
faszkivan
megint nem megyek sehova sem szombaton... -.-
már esedékes lenne valahova menni
istenem semmi életkedvem sem lesz estére basszus D:
unatkozom !
nincsen dolgom, senki sincs itthon áááh ...
most van szüreti, azt meg ki nem szarja le ?!
köszönömszépen (Y)
megint nem megyek sehova sem szombaton... -.-
már esedékes lenne valahova menni
istenem semmi életkedvem sem lesz estére basszus D:
unatkozom !
nincsen dolgom, senki sincs itthon áááh ...
most van szüreti, azt meg ki nem szarja le ?!
köszönömszépen (Y)
2011. október 12., szerda
ready for the weekend ?!
óóóó yus :DDDD
geciii kivasaltam a hajam XDD beszartam hee mire kibontottam..
ma vikivel edzettünk a kondiba XDD
rohadtnagyvolt :DDDD
holnapra olyan izomlázam lesz hogy befosok attól is hogy fel kell állnom XD
angol szódoga -.-
kicsifijam be van baszva :3
*büszkebüszke*
ejjj hejjjjj múlthétvégén szombaton gyakorlaton voltam
big drawing (y)
faszavolt XDDD
festettem egy kék madarat :DDDDD
höhö :DDD
úúúristten előtte szombaton barbival úúgy bebasztunk hogy olyat még nem éltem ááát XDDD
telehánytam a felmosóvödröt, a barbi nem tudta a saját nevét, akkor fekvehányt, összehugyoztam amgát és egyéb nyalánkságok XDDD
húúú nagyon állatvolt
2 üveg bor
1 üveg pezsgő
whisky kóla
sör
ezkellett XDDD
bulivolt :DDD
alkoholba fojtottuk bánatunk XD
dehát már nincs miért bánkódni
it's over over oveerrr
HÁHHÁÁ :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD
d4ehát ígysincs semmi remény számomra, de mindegy :D azért örülök hogy nincs több baj sehol és senki nem akar megverni :D
geciii kivasaltam a hajam XDD beszartam hee mire kibontottam..
ma vikivel edzettünk a kondiba XDD
rohadtnagyvolt :DDDD
holnapra olyan izomlázam lesz hogy befosok attól is hogy fel kell állnom XD
angol szódoga -.-
kicsifijam be van baszva :3
*büszkebüszke*
ejjj hejjjjj múlthétvégén szombaton gyakorlaton voltam
big drawing (y)
faszavolt XDDD
festettem egy kék madarat :DDDDD
höhö :DDD
úúúristten előtte szombaton barbival úúgy bebasztunk hogy olyat még nem éltem ááát XDDD
telehánytam a felmosóvödröt, a barbi nem tudta a saját nevét, akkor fekvehányt, összehugyoztam amgát és egyéb nyalánkságok XDDD
húúú nagyon állatvolt
2 üveg bor
1 üveg pezsgő
whisky kóla
sör
ezkellett XDDD
bulivolt :DDD
alkoholba fojtottuk bánatunk XD
dehát már nincs miért bánkódni
it's over over oveerrr
HÁHHÁÁ :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD
d4ehát ígysincs semmi remény számomra, de mindegy :D azért örülök hogy nincs több baj sehol és senki nem akar megverni :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)