másnaposvagyok.
tegnap bebasztunk a faházban.
a barbi csak esett, összerogyott fetrengett, tántorogtt, hülyeségeketbeszélt
én majdnemhogy dettó.
de én azért nem baszódtam el.
annyit.
de tántorogtam faszán.
aztán elbőgtem magam a valami véget érten. -.-
de azért jóvolt.
és most olyan szar kedvem van, hogy kész.
beszélnem kéne valakivel a problémáimról.
de kivel basszus. nincs senki aki nem szarja le éppen, vagy mondjuk másnap már úgy tart titkot hogy a fél megye tud mindenről.
mondjuk, mindegy is. már tök fölösleges a világom minden, semmi nem érdekel, mindent leszarok, mindenki élje világát ahogy akarja.
persze ez csak átmeneti állapot, de fáj.
és szinte hallottam ahogy összeomlott bennem valami. és ezt komolyan mondom...
olyan érzés mintha így ököllel tompán, de erősen belebasznak egyet a mellkasodba belülről és utána csend, és csak tompán sajog az egész...
fizikailag, bazdmeg. engem már tönkretesz ez az egész, nem mintha eddig nem lettek volna bajaim, és azokat nem éltem volna meg ilyen rosszul vagy rosszabbul, de nekem már csak ez hiányzott... én sosem voltam erős, miért velem kell kibasznia a sorsnak ?!
na mindegy, elmúlik, csak ennyi volt ebből az énemből, mert gyűlölöm az összes többivvel eggyütt.
