szerette őt, igazán, nézte, ahogy meghal,több mint többször, megint. a könnyek száguldottak a szemeiből. és kiabált: Átkozott Light! Megnyomta a megállásgombot, és megütötte a képernyőt. a könnyek árként futottak a szemeiből. Szerettem őt. még ha tudta is,hogy ő nem volt igazi, neki volt kedve ehhez, tudta, hogy ez az epizód jött, de még mindig valami remény után vágyódott. a szívét cafatokra tépték. szerette őt. igazán. Bár utálta a gyilkosát, állandóan nézte őt miközben nem akart semmi többet,mint ütni őt. A harag. az útálat, amit felépített magában. Már nem tehetett semmi. csak nézni, a véget a képernyőn. és mosolyog ahogy a gyilkos és aamikor az ő élete is véget ért. szerette őt. ő igazán. álmában suttogta a neveit. sajnálom L, sajnálom Ryuuzaki, sajnálom Ryuuga , én sajnálom, Lawliet... ő nem volt igazi de egy szép prózai karakter volt, de szerette őt, ő igazán, és szeretett volna találkozni egy fickóval aki csak: okos, furcsa, és könnyű megérteni. ahogy őt. szerette őt, igazán. és egy nap,mikor neki lesz egy fia,a azt második keresztnevet adná neki : Lawliet. annak a legjobb detektívnek, az emlékezetében, akit valaha szeretett,ő igazán valaha örökké.
