könyörtelen, és minden tekintetben olyan mint te magad vagy.
ámde a nyári zivatar, a csendes kora esti szürkület is téged idéz, ezt is szereted.
csendes, életet adó. lágyan simogat, körül ölel, és megborzongat, mert csendes.
csendesebb mint bármi más a világon.
a levegő a torkomra szorul, és megdermedek.
tőlem sokkal hatalmasabb vagy, és mégis legyőzhető.
képtelen vagyok rá hogy felülkerekedjek, szétmarcangolnál, egyedül forognék a hideg szélben, mint egy eltévedt apró falevél, amit könyörtelenül letépett az ágról haragod, és magaddal sodortad oda, ahol te élsz.
viharos világod közepén tartasz, és csendben megsemmisítesz, tönkreteszel mindent amihez érsz, lerombolsz illúziókat, gyermekmeséket, minden felépített álmot.
vihar vagy, könyörtelen, zokogó vihar.
szél vagy, messze repítő, kalandos.
éjszaka vagy, kiismerhetetlen, felém magasodó.
csend vagy, bénító, lefegyverző, halotti csend.
víz vagy, megfoghatatlan, életet adó.
te vagy a legszebb ellentétek egyvelege.
a karmaidban tartasz engem, szelíd szavakkal, kedves érintésekkel.
felépítettél egy palotát, ahol minden csupa szeretet és törődés, ahol úgy alszom el hogy a karjaid bástyái között nem lőhet rám semmi kín, és úgy ébredek hogy figyelő szemeid távol tartják a hajnal árnyait, és aranyszín fényben fürdetik összefoltozott lelkem.
olyan zárka vagy amelyben magányos rab vagyok, és mégsem vagyok boldogtalan, mert soha nem vagyok egyedül. bár ember vagy te is. egyszerű, gyerekes, akaratos, sebezhető, érzékeny, sokat bántott kisfiú, hatalmas őszinte szemekkel.
én sírnék érted, ha megmentene, te nem vagy ilyen világra való.
én szeretem a vihart. a dörgő villámokat, a pusztítást, a hatalmas erőt..
én farkas vagyok. ízekre szaggatom aki bántani merne bárkit körülöttem. én ölök ha kell, és ha ez nem elég, én pusztító hurrikánként teszek semmissé mindent ami fenyegetne téged vagy bárkit akire szükségem van.
én föld vagyok, mindenhol jelen, és mégis észrevétlen. meleg és véfelmező, vagy fagyos és hasznavehetetlen.
rohanó dallam vagyok, ami átsuhan mindenkin aki meghallja, és élete végéig dúdolja, mert mély nyomot hagy a lélekben, akarattal, vagy bármilyen eszközzel, amivel hatást érhet el.
szikla vagyok, örök és hűséges, az idők kezdete óta van, és lesz, formálható, de alapjaiban megváltoztathatatlan.
és mi formálja a sziklát ?
a szél.
