Egyszer, egy olyan helyen, ahol nem virágzott remény az ablaküvegeken, és nem mosolyognak a fák tavasszal, nem fogan meg a mesebeli képzelet és a színek varázsa, egy olyan városban, ahol a gyerekkort könnyekből építik, és nem marad más emlék, csak a hibáid miatt elszenvedett ütések csattanása, a hangos üvöltés, hogy semmire nem vagy való.
Ezen a helyen nőttek fel azok, akikből vagy teljesen kiveszett a láng, vagy a szokásosnál erősebb az akarat, hogy alkossanak, valamit tegyenek azért hogy bebizonyítsák a világnak hogy mennyit érnek, hogy ők megmutassák mire képesek. Hogy ők meg tudják csinálni.
Mindig van aki jobb lesz, de olyan nem, aki ezt nagyobb őszinteséggel, és több érzelemmel tenné.
Ha két ilyen ember találkozik, még ha egy szót sem beszéltek még egymással, mégis ott van az a láthatatlan szál a múltban ami összefűzi ezeket az embereket, és így egymás társai lesznek. Mert megértik a másik érzéseit, hiszen ugyanúgy végigjárták a saját poklukat.
Hiába érezzük hogy amit belénk vertek az hazugság, de akármennyire is tűnik úgy a felszínen hogy elfogadtuk önmagunkat, még a legőszintébb mosoly mögött is ott van a keserű szájíz, az érzés hogy mégis lehet benne valami.
Mert embernek nehezen felfogható hogy éveken keresztül a semmiért taposták olyan mélyre.
Itt a csavar.
Mikor azokat a perceket éled, mikor úgy érzed hogy nem vagy semmi, porszem, annyi se, és amit teszel, amit gondolsz, amit érzel mind rossz.
Ilyenkor adják fel legtöbben. Bármit csinálhatunk, bármilyen jól, az önbizalom hiánya és az önkritika azt érezteti velünk hogy ez nem lehet jó. Nem lehet, mert én csináltam.
Sokan azért nem ismerkednek másokkal. Mert rossz embernek tartják magukat.
Én is annak tartom magam, de ezen úgy próbálok segíteni hogy másokat teszek boldoggá :)
Legalább is, megpróbálom.
Nagyon ritkán látni hétköznap rossz kedvvel. Még ha sírok, képes vagyok akkor is mosolyogni . Mert nem csak nekem esik jól az ilyen, hanem a világnak.
Mindig jobb helynek tűnik egy fél centivel.
Ennyit ér egy mosoly, egy őszinte szó. Egy dicséret.
A mai világban ritka az olyan ember aki nem előítéletekkel, és a divat szerint választ barátot.
Erre annyit mondanék hogy : KURVÁRA NEM MENŐ.
Höh újabb novella :DD
Író leszek, az kurvaisten :DDD